Egy regény fülei

Újraolvastam harmadik regényem kéziratát. Tettem ezt ünnepélyes alkalomból: a kiadó szerkesztője elküldte észrevételeit. A szöveg egészéről igen kedvezően nyilatkozott, igazítani valót sem talált túl sokat; amit megkérdőjelezett, az leginkább néhány modorosság vagy erőltetett eredetieskedés volt, illetve egy-egy pontatlanságra és a saját stílusomba nem illő kifejezésre hívta fel a figyelmemet. Megjegyzéseit szinte kivétel nélkül akceptáltam. S miután észrevételei nyomán elvégeztem az igazításokat, újraolvastam a teljes szöveget, még magam is javítva pár apróságot.

Jó kis regény ez, állapítottam meg a rám jellemző szerénységgel.

Szerkesztőm elküldte a leendő könyv fülére szánt, általa választott két kedvcsináló idézetet is. Érdekesnek találtam, hogy épp ezeket választotta, egyben megállapítottam, hogy az érdeklődés felkeltésére alighanem sokkal alkalmasabbak annál, mint amit én emeltem volna ki: utóbbiak minden bizonnyal a halállal foglalkozó részletek lettek volna (igazi olvasóriasztók…). Itt most nem is ezeket idézem, hanem azt a kettőt, amit szerkesztőm választott.

„Létezik az őszinteségnek olyan mélysége, amely az őszinteséggyakorlóban is visszatetszést kelt. Vannak megfogalmazódó gondolatok, amelyeket jóérzésű ember soha nem kíván kimondani, még végiggondolni is fél őket, megveti magát, amiért ilyesmi egyáltalán eszébe jutott. Én mégis leírtam azt, amit elgondolnom sem illett volna.”

„Soha nem tapintottam finomabbat, mint annak az alvó denevérnek a selymes szőrzetét. Nem riadt fel jöttünkre, hagyta, hogy ujjbögyömmel hasán megérintsem a szürkés szőrt, kicsit megrándult, de aludt tovább, fejjel lefelé aludt a rejtelmek ajtaja fölött a bőregér. Anya nem fogja elhinni, mondtam apámnak kicsit elkedvetlenedve, mintha bármilyen élmény csupán attól kaphatna igazolást, hogy anyám elhiszi-e vagy sem, amikor elmesélem neki.”

(Visited 37 times, 1 visits today)
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?