BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

Mostanában újra többet játszom. Azt játszom, hogy dolgozom. Azt dolgozom, hogy játszom. Játszom sakkot, gót, seót, irodalmat. Játszom az eszem. Az agyamat játszítom, a logikámat. Odaengedem a homokozóba a kreativitásomat: hadd épüljön a vár, legyen mit lerombolnia a szelíd hullámnak és a bölcs szélnek, amely minden körbefújt alakzatot  örökre megőriz végtelen emlékezetében. Amit homokba építesz, azt a szélbe építed. Amit játszásiból a homokba írsz, rajzolsz, azt egyszersmind belevésted az időbe: őrzi az örökkön fúvó szél.

Dolgozom. Játszom. Honlapokat állítgatok és tologatok a web nagy tábláján. Összelinkelem őket úgy, hogy stratégiámba a Google beleszeressen. Hogy szívet rajzoljon a homokba, amikor rám gondol. Fúhat az internet szele, értem, amit duruzsol: a játék efemer. Ezért örök.

A nagy veszteség után Amarillo Slimnek újra a semmiről indulva kellett megalapoznia vagyonát. Madagaszkári levelezőpartnere, Cecil M. Jeopardy tanácsára (akivel vérre menő levelezési sakkpartikat játszott) ismét jelentkezett a hadseregbe és Európába utazott, ahol professzionális csempészhálózatot épített ki és cirka egy éven keresztül üzletelt illegálisan szállított cigarettával, gázolajjal és a katolikus országokban betiltott későbbi Ginsberg-versekkel. Mikor több mint 1 millió dollárral hazatért, nyilvánosságra hozta élete legnagyobb jóslatát, amelyben megjövendölte Elvis Presley  eljövetelét. Slim 1972-ben nyert világbajnoki címet. Nyereményét teljes egészében Janis Joplin és Jimi Hendrix posztumusz házasságának a nyélbeütésére fordította. >>a teljes életrajzhoz

Valahol mindig perdül a kocka és pörög a rulett szédítő tányérja, valahol mindig felveszi vagy lecsapja egy játékos a kártyalapokat, óvatos mozdulattal odább teszi a bábot a táblán, nagy gonddal számokat ikszel be a szerencsemezőben. Valahol mindig rúgják, dobják, elütik, megpöckölik vagy épp magukhoz szorítják a labdát, másutt biliárdgolyók koccannak, dominókövek illeszkednek egymáshoz, unalmat űznek a kirakott pasziánszok, összerakott puzzle-képek és kitöltött keresztrejtvények.Tudás és szerencse, öröm és bánat, csodálatos siker és megsemmisítő bukás, élet és halál forog a kártyán, golyón, kockán. Átok és áldás egyszerre ül az ember legősibb szenvedélyén – a játékon. (Innen: Texas Holdem póker)

Már tervezgetem a Balládium következő projektumát, de indítása előtt segítségetekre lenne szükségem. Ismeri valaki a lyoni omnibusz eredeti történetét? Azaz: ismeri-e azt az írásművet, sztorit, hírt, legendát, mendemondát, szólást, említést – jószerével azt sem tudom, micsodát – amely alapján az emlékezetes irodalmi televíziós sorozat a nevét kapta? Ha valakinek van erről bármilyen információja vagy meg tud valamilyen forrást adni, igen hálás lennék érte. Válaszok alább kommentben vagy levélben. Előre is köszönöm.

Nem volt egerünk, hát a macskánk hozott egyet. Előbb a pofájában szállította a teraszra, onnan pofozgatás közben beterelte a lakásba. A cincoginak szép mintázat tarkította a bundáját, mondhatni: a maga műfajában helyes kis jószág volt, azzal mégsem érthettünk egyet, hogy bekvártélyozza magát a ruhafogas alá. Ott talált ugyanis menedéket, és a macskánkat láthatóan ki is elégítette ez a helyzet, nem vetette utána magát a cipők és dobozok közé, nem is érdekelte többet. Talán arra gondolt, jól jön neki majd később ez a beköltöztetett játszótárs. Kéznél lesz, ha majd vadászhatnékja támad. »tovább

Elég rövid volt sikersorozatom a sakk.hu-n. Az elért pontszámok alapján alakuló 7 csoport közül – kezdő (szürke), amatőr (világoskék), középmezőny (zöld), haladó (sötétkék), szaki (sárga), mester (narancs), nagymester (vörös) általában a haladóban tartózkodom (150-től 240 pontig), annak is a 200 alatti régiójában. Innen időnként lecsúszom a középmezőnybe,  de ugyanilyen gyakran 200 fölé is eljutok. Hogy 240 fölött szaki legyek, az ritkaságszámba megy, 300 fölött pedig most voltam először: ehhez 12 partit nyertem zsinórban, párat igen erős partnerekkel szemben. Persze a következő két napon vissza is vertek 200 alá… Alább egy szép matt: »tovább

A sakk mellett leggyakrabban űzött játékom mostanában a go. A négyezer éves múltra visszatekintő keleti stratégia játékot is az interneten játszom élőben, hús-vér partnerekkel, egy kellemes felületen. Különösen azóta élvezem, mióta az igazi, 19×19-es vonalhálós tábla is választható (azelőtt csak 15×15-os volt), ez ugyan a nagyobb felület okán jóval bonyolultabb, ám ugyanannyival élvezetesebb is amiatt, hogy többféle stratégia követhető. A rendkívül szellemes játék szabályait itt persze nem akarom elmondani, legyen elég annyi, hogy bár ezek a szabályok eléggé egyszerűek és könnyen megtanulhatóak, ám maga a játék a sakknál is bonyolultabb, matematikailag legalábbis nehezebben modellezhető. Nem csoda, hogy keleten nem csupán játéknak, hanem művészetnek és filozófiának is tekintik. Ilyen mélységekig én persze még nem jutottam el, de talán odáig igen, hogy a 8-10 éves kínai és japán gyerekek már nem vernek meg. »tovább

Úgy adódott, hogy vagy huszonöt éven át, partner és alkalom híján, alig-alig hódolhattam szenvedélyemnek. Rendszeresen szinte csak tízen-huszonévesen játszottam, az utolsó nagy partikat Imre barátommal egyetemi munkahelyünkön, éjszakai ügyeletességeink alatt, miközben a labor kemencéiben rotyogtak a folyékonyra hevített félvezetők. Aztán már csak időszakos és alkalomszerű partik adódtak, Sajószögeden, átutazóban, sógorbátyámmal,  Egerben Lisztóczky tanár úrral, Baján sógornőmmel – és itthon  nagy ritkán  családtagjaimmal (akikből azonban hiányzik az engem fűtő szenvedély).  A sajószögedi játszmák érdekessége egyébként, hogy ott Balla Endre dédapám sakk-készletének a figuráit tologattuk Tamás bácsival – néha bizony gondolok arra, halála után megőrizte-e a család a szépen faragott bábukat, s játszik-e velük valaki olyan élvezettel, mint én szinte minden alkalommal, amikor Budapest felé autózva a régi M3-ason megálltunk szusszantani egyet a kedves rokonoknál. »tovább