Jogtalan közlések

Időnként fel-fellángol a harci kedvem a verseimet, aforizmáimat jogtalanul közlő webhelyek ellen. Ilyenkor, ahol erre egyszerű lehetőség nyílik, komment vagy üzenet formájában tudatom álláspontomat: „Kedves honlaptulajdonos, Ön bizonyára nincs tisztában a szerzői művek közlésének jogi hátterével. Az én írásaim – ahogy mindenki másé – szerzői jogvédelem alatt állnak, így engedélyem nélkül jogszerűen nem közölhetők. Ön jogsértést követett el, amikor önkényesen elhelyezte honlapján a szellemi tulajdonomat képező munkáimat. Kérem, távolítsa el őket.” A felszólítás a legtöbb esetben hatástalan, de még több az olyan eset, ahol csak regisztrálás után tudnék üzenni – ennyi fáradságot azonban már nem ér meg nekem a dolog.

Aztán persze alább hagy az elszántságom, belátom, hogy fellépésem lényegében eredménytelen, legyintek az egészre, meggyőzöm magam, hogy internetes jelenlétemnek, népszerűségemnek még jót is tesz az ilyesmi. Holott pontosan tudom, az ellenkezője érvényesebb: honlapok, blogok tartalmát akaratom ellenére gazdagítom, anélkül, hogy ennek bármi hasznát élvezném: a legtöbb helyen még a forrás feltüntetése is hiányzik, hozzám vezető linkről nem is beszélve.

Ha privát blogba feltett egy-két versről van szó, afölött ritkán füstölgök, legfeljebb ha förtelmesen ronda és versemet rontó alakban történik a megjelenés (mint pl. itt, ahol félbetörték a szonettemet), sokkal inkább akkor dohogok, ha nagy mennyiségben, teljes ciklusokat is átvéve, tucatjával emeli be valaki az oldalára az írásaimat, mint például itt. A legfelháborítóbb azonban, amikor valamiféle (általában nagyon amatőr) irodalmi honlap szerzői közé sorolódom be tudtomon kívül és akaratom ellenére, mint itt. {Az itt-re kötött linkek már nem működnek, utólag töröltem őket}

A két utóbbi helyre most beírtam – kíváncsi vagyok az eredményre.


Fejlemények, frissítések. A Facebookon élénk vita alakult ki…

  1. [ápr. 14 délután] Horváth István (Moshu) netbarátom a Facebookon azt ajánlotta, ne a honlapok/blogok tulajdonosaival tárgyaljak, hanem „a főoldal működtetőjével – mind a három oldal, amit belinkeltél, olyan szolgáltatás (mindekilapja.hu; eoldal.hu; network.hu), ahol gipszjakabok regisztrálnak és csinálnak maguknak “weboldalt” egy aldomainen… – na NÁLUK panaszkodj!” – megfogadtam a tanácsát és kísérletképpen mindhárom szolgáltatónál bejelentettem a jogsértést.
  2. A harmadikként említett oldalról eltűntek a haikuim! Igaz, nem a szolgáltató, hanem a honlaptulajdonos akceptálta kérésemet.
  3. [ápr. 15.] A második linkről is eltávolították több ciklusnyi versemet – erről a szolgáltató értesített. Utóbb a blog tulajdonosa is írt levelet, ő vette le kérésemre a verseimet. [ápr. 18.] Később két levelében is kifogásolta, hogy innen link mutat az oldalára, ahol is én állítólag meghurcoltam és sárba tipostam az ő honlapját.
  4. [ápr. 20] Bejelentésem után pár nappal jelentkezett az 1. link alatti alatti oldal szolgálta is, előbb rákérdeztek, hogy valóban töröltetni szeretném-e a versemet. Ezt megerősítettem, és mára el is tűnt a fotóval kettétört szonettem.

Mondhatni: teljes siker.

Úgy tűnik, talán mégsem kell szó nélkül hagyni a jogsérelmet azok esetében, akik nagy tömegben nyúlják le a munkáimat és úgy szerepeltetnek oldalukon, mintha szerzőjük lennék.

Frissítés 2011. decemberében:

Az eltelt időszakban jó pár helyről sikerült leszedetnem a jogtalanul közölt verseimet. Ahol lehetett, a bloggert kértem a jogsértés megszüntetésére, ahol ez nehézségbe ütközött, közvetlenül a szolgáltatóhoz fordultam. A szolgáltatók maximális együttműködésről tettek tanúbizonyságot: kivétel nélkül és általában első szóra eltávolították a kifogásoltam oldalt.

Aztán persze eltelnek hetek, hónapok anélkül, hogy ezzel foglalkoznék, de aztán újra beleütközöm valami nekem nem tetsző közlésbe – és folytatom a szélmalomharcot. Eközben nem egyszer érdekes tapasztalatokra is szert teszek, mint például most itt: ajánlom mindenkinek a kommentek végigolvasását. A dolog egyfelől mulatságos, másfelől kicsit meg is döbbentő: miközben én kínos udvariassággal és tapintattal kezelem az ügyet, másokban mégis elszabadul az indulat, egyből gazember leszek – és csapnivaló író. Az még hagyján, hogy a mellé állnak, aki jogsértést követ el, ám hevesen támadni kezdik azt (engem), aki csupán szerzői jogainak tiszteletben tartását kéri.

Mint ott utolsó kommentemben jeleztem: több kérdésre nem válaszolok (láthatóan nemértették: ezt tapintatból teszem), ha érdemi vitát akar valaki folytatni, az jöjjön ide. megadtam ennek a posztnak a linkjét. Kíváncsi vagyok…

…Ja, volt régebben egy vitám a Facebookon is: Napi kortárs vers vagy valami hasonló címen indult egy oldal, onnan is levétettem magam. Ezzel is épp elég értetlenséget váltottam ki, azt hiszem, nem sikerült meggyőznöm az oldal szerkesztőjét, hogy a Fecebook nem alkalmas arra, hogy versközlő helyként működjön. Még nyílt levelet is írt nekem. Most a fentebb említett helyen eszembe juttatták az esetet: keresem a Facebookon a kortárs versek oldalán – hát nem találom. Alighanem megszűnt. Akkor kinek is volt igaza…?

De ha még alkalmas is a Facebook vagy más oldal versek közlésére, miért képtelenek egyesek elfogadni, hogy én viszont nem szeretném ott látni a versemet.

Valaki Kányádival is példálózott… Tévesen, mert történetesen pontosan tudom, hogy a Versekben tündöklő Erdély c. reprezentatív antológiában nem engedte a verseit közölni – sem a folytatásaiban. Akkoriban szinte napi kapcsolatban voltam annak a sorozatnak a szerkesztőjével, aki persze nem örült Kányádi döntésének, úgy érezte, egy erdélyi költői válogatás nélküle nem lehet teljes. Ám az eszébe sem jutott, hogy elvitassa Kányádi jogát… Sanyi bácsi pedig kitartott, pedig az egy komoly reprezentatív kiadvány volt, nem egy gagyi honlap…. De úgy érezte: túl vegyes a színvonala, sok olyan költő is belekerült, akiket nem poétikai kvalitásaik, hanem csupán erdélyi mivoltuk emelt a kötetbe – és velük nem akart együtt szerepelni.


más:

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

7 hozzászólás a(z) Jogtalan közlések bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?