Temetői esküvő és más

Megjelent a Mozgó ehavi száma, benne Esküvő a temetőben című írásom. Honlapjukon egy szűk hét múlva lesz elérhető, akkor majd én is közzéteszem. Addig is egy érdekesség. Az írást nem sokkal azelőtt küldtem el a szerkesztőségnek, mint hogy a Fórum Intézet honlapján megjelent L. Juhász Ilona hasoncímű néprajzi tanulmánya.  Forrásunk azonos, az egybeesés viszont elég érdekes.

Lassan két éve annak, hogy Ilona (Liszka József néprajzos barátom azonos szakmát űző felesége) elküldte nekem az Ung című ungvári lap néhány 1918-as közleményét, azt kérdezve, nem tudok-e valamit az ezekben leírt furcsa esetről. Sajnos csak nemleges válasszal szolgálhattam, de eléggé érdekesnek találtam a leírtakat. Icu már akkor jelezte, hogy feltétlenül utánajár a különös történet néprajzi és vallási vonatkozásainak. Ezt meg is tette, kutatásának eredménye a fentebb említett és belinkelt dolgozat. Az ő munkájától teljesen függetlenül olykor nekem is eszembe jutott a csaknem száz évvel ezelőtti ungvári esemény. Amikor pedig első idei mozgós hónaplómban  (nem először) a halál témája köré sorakoztattam néhány frissebb és régebbi emlékemet, tapasztalatomat, igencsak kínálta magát, hogy a több epizódból álló írást a temetői esküvő képeivel és szimbólumával zárjam. A Mozgósoknak nagyon tetszett… Ezúton is köszönöm Icunak a szövegküldeményt.

Időközben egyébként megkaptam a következő, márciusi számban megjelenő írásom korrektúráját is. Valamilyen szempontból ez is különleges: először írok egy olyan 1988-as esetről, amelyről eddig, úgy éreztem, inkább hallgatni illik. Most azonban Schmitt Pál példátlan plágiumügye felszínre vetette a már-már eltemetett történetet.

És ha már disszertáció: Arabella nemrégiben elhozta megmutatni a ruszinság eredetmítoszait feldolgozó, immáron megvédett munkáját. Angolul írta, így elolvasni nem tudtam, de ha már tárcát kért tőlem egy online irodalmi portál, hát legalább abban, kicsit kiszínezve, megörökítettem a fontos eseményt.

Az pedig már csak úgy szokott lenni, hogy akár hónapokig nem érkezik semmilyen felkérés, aztán meg egyszerre több is, így a fentiek „közben” az egyetlen magyar költészeti folyóirat számára miniesszét is írtam. Pilinszky-számmal indítják az évet…

Érkezett olyan felkérés is, amelyre viszont nemet kellett mondanom: szereplés egy Dunántúli megyeszékhelyen, ha kell, kocsit küldenek értem. Kicsit kínos mentegetőzés a telefonban, pedig a neheze csak ezután jött: akkor ajánljak valakit magam helyett. Magam helyett? Hát én talán bizony csereszabatos vagyok?


Lezártam a februári számot: BDK ONLINE
Facebook hozzászólások

Szólj hozzá!