Hatásos és meggyőző erejű Dennis Gansel 2008-as filmje. Ezt akkor is megállapítottam, amikor, talán két éve, először láttam. Most másodjára azért már kicsit zavart a didaktikussága, oktatófilm-jellege. Elsőre ez nem tűnt fel annyira, maximálisan lekötött a pergő cselekmény, és nem maradt el a döbbenet sem: lám, milyen könnyű manipulálni a fiatalokat, milyen kevés kell az elvakultságig terjedő lelkesedésük eléréséhez. Elég hozzá egy karizmatikus vezéregyéniség, egy jó név, megkülönböztető ruhaviselet, embléma, kézmozdulat – és még világosan megfogalmazott célokra sincs szükség, a valahová tartozni akarás, az erőhöz való csatlakozás csoportszelleme egyetlen hét alatt fanatizálja, fasizálja az amúgy teljesen normális kamaszokat.
A történet lényege annyi, hogy egy gimnáziumi „projekthét” keretében két különböző csoportban a diákok az anarchia, illetve az autokrácia természetével foglalkoznak. Az utóbbi téma vezető tanára arra keresi diákjaival a választ: kialakulhat-e ma Németországban a diktatúra. Az elméleti nem után egy hét alatt megszületik a gyakorlati igen, a tanár éppen ezzel szembesítené a magukból kivetkőzött fiatalokat, ám kísérletével túllő a célon: egy labilis idegzetű, korábban kiközösítést megélő diáknál elszakad a cérna, amikor megérti, hogy élete végre megtalált értelmének, a lelkesültségét és rajongását kiváltó mozgalomnak, A hullámnak – egyszer s mindenkorra vége. A kicsit teátrálisra, erőltetettre sikerült tragikus végkifejlet, bár növeli az izgalmakat és a film hatását, már nem annyira a művészi, hanem inkább a pedagógiai célokat szolgálja – ezt viszont kitűnően.
Egészében a film jól van összerakva, karakterei, különösen a tanáré (Jürgen Vogel nagyszerű játékának is köszönhetően), meggyőző, nála és részben másoknál is ott van a viselkedést, reakciókat, döntéseket indokló családi-szerelmi-baráti (és társadalmi) háttér, ettől hihetővé válik mindaz, amiről azt hinnénk, lehetetlen.
Azt gondolom, finomabb jellemábrázolással, alaposabb társadalomrajzzal, kevésbé direkt cselekményvezetéssel, kevesebb kimondással és több érzékeltetéssel, kevesebb nevelő szándékkal és több művészi ambícióval a film még ennél is sokkal jobb lehetne – ám meglehet, ez esetben éppen abban a társadalmi közegben kevésbé érhetné el hatását, amely leginkább rászorul az okításra.
Én mindenesetre minden középiskolában levetíttetném, talán kevesebben szimpatizálnának a masírozgató gárdistákkal.
Nekem nagyon bejött a film!!!!németül láttatok?