Teodóra leleplezése

Szántó Domingo: Teodóra leleplezése – egy önhackről

Balla D. Károly a márciusi Mozgó Világban „Alla leleplezése” címmel írta meg, hogy ki is Alla Bilo-Rak, „a kevéssé ismert rétoruszin költőnő”. Tegnap pedig erről számolt be blogján: „A pozitív vélekedések után napvilágot látott az első negatív kritika regényemről [»Tejmozi« – Sz.D.]. Szerzője Markovits Teodóra, aki előző regényemet is leszúrta a Kortársban.” Sőt, tegyük hozzá, a Kortársban megjelent kritika után Markovits Teodóra a Szépirodalmi Figyelőben is fanyalgott egy sort, pl. ilyen kétfenekű mondatokban: „Mondhatnók: önmagán hajtott végre filológiai élveboncolást [mármint Balla D. a „Szembesülés”-ben], ami, valljuk be, a kétes eredménytől függetlenül is figyelemre méltó produkció.”

A Kortárs-cikk mottója különben a maszkjairól is ismert Pessoától származik: „Lennék csupán magányos metafóra / Egy nem létező könyv lapjára róva…” Nos, a könyv ez esetben létezik, a kritikusról azonban szerintem nem egészen mondható el ugyanez. Az írás egyik mondata így szól: „Balla D. a mű releváns összetevőjévé emelte a szakmailag megalapozott, gonosz önkritikát.”  Attól tartok, nemcsak a mű összetevőjévé, hanem a recepcióévá is, amennyiben alighanem ő maga bújik meg a Balla-specialista Markovits Teodóra álorcája mögött.

A kritikák olyanok, hogy íróként én is ilyeneket írnék magamról: intelligensen, értően fanyalgók, de a gyanúmat alapvetően mégis két kis szóra alapozom (de hát ennél kevesebbre is alapoztak már gyanúkat). Szóval ezt írja a „Tejmoziról” Markovits Teodóra: „Szerkezetet ugyan teremtett számára [mármint az író, a regénynek], még ám roppant bonyolultat, de”. Arra, hogy „mégpedig”, a magyar irodalomban szerintem egyedül Balla D. Károly használja szinonimaként azt, hogy „még ám”.

Még ám #1: „az aktus után bőséges uzsonnával kínálják az önkénteseket – még ám nem is akármilyennel.”
Még ám #2: „a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén egyetlen délutáni vetítés erejéig mozinkban levetítettek egy magyar filmet – még ám eredetiben, azaz felirat és szinkron nélkül, tehát magyarul.”
Még ám #3: „Látható, hogy már ebben az első mondatban a hősömet is beszéltetem, pontosabban idézek tőle, még ám jelen időben”

De különben mégsem csak ez a két szó az egyetlen bizonyíték, Tisztelt Bíróság. Azt hiszem, az is árulkodó, hogy a legújabb Markovits-kritika nem máshol, mint az Álkárpátráz című netes folyóirat oldalán jelent meg (ha valaki nem tudná: Balla D. kárpátaljai), ahol is a szerzők listáján közvetlenül Teodóráé után a következő név olvasható: „Nincsis Leó”.

Kicsit talán furcsa, hogy egy nicket használó valaki tesz közzé egy ilyen leleplezést, de mentségemre szolgáljon, hogy Balla D. Károly alighanem eleve azzal a céllal sütötte ki a tréfáját, hogy egyszer fény derüljön rá – ami e sorok írójáról (se tréfa, se cél) nem mondható el.

(Az „önhack” szót Noshát Ernőnek köszönöm.)

Megjelent: Folyóméter – folyóiratfigyelgető, 2011. 10. 18.

Közlés a szerző szíves hozzájárulásával