Tegnap a Google blogszolgáltatója által kínált háttérképek között váratlanul megtaláltam manzárdunk lambériáját. Esküszöm, a mienk is pontosan így néz ki, épp így repedezettek a pont ilyen méretű görcsös fenyődeszkák, ugyanilyen egyenetlen a pácolás, a sok beázástól épp ilyenek az elszíneződések, redvesedések, ugyanígy látszik a lecsorgó víz nyoma, az elégtelen előzetes szárítás miatt épp ekkorára nyíltak a hézagok, a szélek is pont így szálkásodnak és ugyanennyire látszanak a durva gyalulás keresztcsíkjai. Alig is bírom elhinni, hogy a Google nem minálunk készítette a téli hőszigetelés mintaképéről ezt a fotót.
2023: télikert építés
Frissítés. Ahogy sok egyéb régi blogbejegyzésemet, így ezt is felhasználom aktuális SEO-projektemhez. Mivel a téma kulcsszavai a szemantikus hálón érintkeznek a télikert építés fogalomkörével (amire most ráerősítek a frissítéssel), ezért az itt szereplő hivatkozások releváns linkek. Ekként vélhetőleg hozzájárulnak a céloldal helyezéseinek javításához.
Ami már csak azért is kívánatos lenne, mert az üvegteraszok, növényszobák létesítése környezetvédelmi szempontból is fontos.
Műanyag télikertek hőszigetelése
Termoplaszt eljárással előregyártott elemeinek fizikai tulajdonságai okán a teraszra épített üvegház jó hőszigetelő, nem engedi a lakásba a téli hideget. A polipropilén keretbe foglalt üvegtáblák képezik az ablakokat, tolóajtókat, falrészeket, tetőzetet. Kétrétegű vákuum-panelekről van szó, ezek kiváló hőszeparátorok. Az energiafelhasználás optimalizálásával kapcsolatban a legkézenfekvőbb megoldás ennek és az üvegház-effektusnak a kihasználása.
Nem volt egerünk, hát a macskánk hozott egyet. Előbb a pofájában szállította a teraszra, onnan pofozgatás közben beterelte a lakásba. A cincoginak szép mintázat tarkította a bundáját, mondhatni: a maga műfajában helyes kis jószág volt, azzal mégsem érthettünk egyet, hogy bekvártélyozza magát a ruhafogas alá. Ott talált ugyanis menedéket, és a macskánkat láthatóan ki is elégítette ez a helyzet, nem vetette utána magát a cipők és dobozok közé, nem is érdekelte többet. Talán arra gondolt, jól jön neki majd később ez a beköltöztetett játszótárs. Kéznél lesz, ha majd vadászhatnékja támad.
Pár hete kibővített családi körben beszéltem lelkesen egyik korai kortárs zenei élményemről. Úgy került szóba, hogy a tanulmányait Harkovban végző Tamás kis-kisöcsém (bátyám unokája) szóba hozott pár avantgárd ízű zenei akciót, performanszt, amelyekben maga is részt vett (ide utóbb betűztem: mint extrém dolgok iránt fogékony leendő híres dzsessz-muzsikus), nekem is fel kellett hát idéznem, hogy valamikor a hetvenes években a budapesti Zeneakadémián láthattam az Új Zenei Stúdió néhány produkcióját. A legemlékezetesebbet igyekeztem is szemléletesen elmesélni (Tamásnak nagyon tetszett). De hát zenét elmondani, ugyebár…
Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki 