Szörfölgetés közben akadtam rá a szép emlékű Zalabai Zsigmond egy esszéjére. Eszmefuttatását félig-meddig elfelejtett versemmel indítja, amely, mint írja 1994-ben: „esztétikai értékeivel, poétikai és stiláris eszköztárának sokkeffektusaival lenyűgözte, mondanivalójával, erkölcsi üzenetével, a nemzetiségi létezés egyik jelenségének kegyetlenül pontos diagnosztizálásával pedig töprengésre, a költő fölvetette gondolatok továbbgondolására késztette e sorok íróját.” A szlovákiai magyar irodalomtörténész értékelése hízelgő rám nézve, főleg, hogy tanulmányában teljes egészében idézi is versemet, amely az akkori Magyar Naplóban jelent meg 1990-ben. Az internetes Zalabai-lelet jó alkalom arra, hogy felidézzem keletkezése körülményeit.
vers
A legsúlyosabb szerelem
Bár Muhammad Balfas (1922-1975) arab családban született Indonéziában, költői indulására, mint ahogy az indonéz műveltség egészére, az iszlám jelenléte ellenére nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Alábbi verse is, amelyet most saját magyarításomban bemutatok (köszönet Alberd Yollaka finn barátomnak a kitűnő nyersfordításért), bizonyos szanszkrit szövegek erotikus motívumaival mutat tartalmi rokonságot. Ez a tradíció jól illeszkedett az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtését célul kitűző Angkatan ‘45 mozgalom kereteibe, amelynek szellemében a huszonéves költő pályája egy sorsszerű véletlen nyomán kibontakozott. A csaknem tragikusan végződött fatális esemény: egy trópusi vihar során Dzsakartában Balfasra rádőlt egy százéves bételpálma és kishíján agyonnyomta.
Magyar badar újratöltve
2002-ben a Európa Kiadónál jelent meg először limerik-könyv a magyar nyelvterületen, ez 300 (nagyrészt pikáns) ötsorost tartalmazott. Az akkori szerkesztő, Várady Szabolcs most kicsit megrostálta ezeket és kiegészítette az anyagot másfél száz újabban keletkezett, részben az interneten fellelt limerikkel. A bővített kiadás a Syllabux Kiadó gondozásában a budapesti Könyvhétre jelenik meg. Nagy öröm számomra, hogy kárpátaljai helységnevekre írt limerikjeim közül öt versike helyet kaphatott a válogatásban. (Alább a könyv fülszövege és kis ízelítő.)
Paradigmaváltás a balkonon
Mit nekem olvasat, jobb kánon, bal kánon, szebb cédák várnak a kárpáti Balkánon.
Csukás István sírverse
Itt nyugszik nemzetünk Csukása ez lett a mesekönyv csukása nem volt oly együgyű mint hiszi sok süsü fölötte pompomgörl csuklása több sírvers
Köss szalagot a juharfára
Egy eladó a boltja előtti fára kötött szalaggal jelzi vásárlóinak, ha olcsó húsáru érkezett üzletébe. Rajta is tartják szemüket a rosszkedvűek. Megfigyeli pár morcos a juharfát, érkezett-e már porcos aljú farhát. több hasonló
Pilinszky-marketing
Pár napja tettem szóvá jogtalan közléseket, amikor is verseimet nagy mennyiségben átvették ismeretlen bloggerek, ráadásul úgy festett, mintha én lapjuk szerzője lennék: a forrásmegjelölés hiányzott (és persze engedélyt sem kértek a közléshez). A mostani találat abban különbözik, hogy A kufár c. versem olyan ismert társadalmi szervezet honlapján szerepel, amely ráadásul jónak gondolt célért küzd. Feltüntették az első megjelenés helyét, és a közlés sem öncélú: soraimat egy vitaindító elé tették, mintegy mottóul. Ilyen publikáció ellen nincs kifogásom, sőt, érdekesnek találom, hogy szonettem ilyen marketing-kontextusba került, inkább örülök neki, mint ahogy annak is, hogy találatom apropóján itt is újraközölhetem a verset, felhívva olvasóim figyelmét legnagyobb költői vállalkozásomra, a Pilinszky-projektumra (amely nagyjából visszhangtalan maradt, s amely egyik darabja az alábbi).
Föld az égre
Alábbi versemmel köszönöm meg és viszonzom az idei ünnepi jókívánságokat:
Balla D. Károly
Föld az égre
a könnyű préda vére alvad így
s a holt időre dőlnek így az árnyak
mint lábnyomába lép a szép szelíd
halál a körbe járó zord magánynak
a bűnök bűzét lassan felbugyogja
a vétkezőkre váró lomha láp
világra fordul így a holtak gyomra
mikor az Isten veszti egyfiát
ahol a füst a dombot körbeéri
ott gyilkot rejt a felgyújtott kacat
mert gyászba így esik az új előtt a régi
mikor a föld az égre felszakad
a végek hulló ága reszket így
mikor elérik mind a sanda vádak
mint lábnyomába lép a szép szelíd
halál a körbe járó zord magánynak
Megjelent: Vigilia, 2011/április
Korábban a Vigiliában: Erős halálon | több vers
Költészet napja 2011
Megjelent: BárkaOnline, 2011. ápr. 11. Nézd meg ezt is: Költészet napi haikuk
Orális gyakorlat
Épp szoktatom a szám a kútra – szép oktatóm a Káma-szútra. több hasonló