Csönge hosszú készülődés után végre vett magának egy elég komoly fényképezőgépet. Bár remek fotók születtek (lásd) a jóval gyengébb korábbival is, de tönkrement. Az új masinával pedig mi másról készíthette volna legelső próbafelvételeit, mint kedvenckéiről.
Az ungvári lámpagyújtogató
Örülök, hogy a Kárpáti Igaz Szóban (2011. jan. 15.) cikk jelent meg az ungvári lámpagyújtogatóról: alakja, amely hosszú évtizedeken át hozzá tartozott a „városképhez”, érdemes a felidézésre (főként, hogy tavaly szobrot is állítottak neki, így ténylegesen is a városkép része lett). Az írás címét viszont elhibázottnak gondolom (Miklós bá’, a lámpagyújtogató), hiszen, emlékezetem szerint legalábbis, így soha senki nem hívta és nem emlegette (nem volt magyar!), ő mindenkinek, öregnek s fiatalnak egyszerűen Kolja volt. A róla őrzött képem is eltér egyben-másban a szerző által lefestettől, én például semmiképpen nem nevezném „idős öregúr”-nak, sokkal inkább örökifjú hobónak.
PraePost – stat és versjav
Szépen alakul a múlt év novemberében nyitott „írói segédblogom”, a PraePost nézettsége. A blog egészét eddig közel négyezer egyéni látogató böngészte, a napi egyéni látogatók száma az utóbbi napokban 100 körül, a letöltések száma pedig 200 körül alakult. (A jelen blogé egyelőre meg sem közelíti ezt, egyedül komplex blogom büszkélkedhet ennél is magasabb számokkal, kb 134 látogató, 210 letöltés.)
Oresztész a gyülekezetben
A pap nem tudta elkezdeni ünnepi szózatát, mert mindenki a pulpitusra felkapaszkodó kényes hermelinre figyelt, fényes szőrére, elegáns mozdulataira, ahogy ráérősen, de határozott elszántsággal egyre feljebb kúszott a bíbor bársonyon. Fogai között hegyes ceruzát tartott, időnként, amikor haladtában megállt, megforgatta a szájában, rágott rajta egy keveset. A rövid, döbbent csend után a gyülekezet morajlani kezdett, … Olvass tovább
Jazzford – Passió télvíz idején
Másfél éve írtam Mark Tokarról (Jazz-bőgős a családban), akivel azon túl, hogy bejelöltük egymást a Facebookon, semmilyen személyes nexusom nem alakult ki. Tegnap azonban üzenetet küldött, arra kért, ha időm engedi, foglaljam össze számára, mit írnak róla/róluk egy interneten talált magyar nyelvű lemezkritikában. Leírni hosszadalmas lett volna, inkább megadtam a Skype-azonosítómat azzal, hogy szóban akár az egész cikket lefordítom. Jött is a hívás és én végignyökögtem oroszul a szakkifejezésektől sem mentes írás mondatait. Elképesztő, milyen mértékben vált passzívvá orosz nyelvtudásom, alapvető szavak is nehezen jutottak eszembe. Az viszont meglepett, hogy a tárogatót oroszul (meg angolul is) tarogato-nak hívják. No, azért a lényeget persze sikerült átadnom. A cikk egyetlen negatív észrevételével, miszerint a zenét szerző zenekarvezető Waclaw Zimpel túlkomponálta volna műveit és több lenne bennük a megírtság, mint a spontaneitás, Mark nem értett egyet. Én meg persze megkívántam az Undivided nevű nemzetközi formáció keretében egy torinói koncert alapján készített lemez anyagát, beszélgetésünk után megkerestem a neten és letöltöttem. Most ezt hallgatom nagy élvezettel, nem zavartatva attól, hogy télvíz idején hallgatok húsvéti passiót. Szerencsére semmilyen nyelvre nem kell lefordítanom… Egy részletet a Youtube-on is találtam:
Szégyen – 2 óra ámulat
Igazán kitűnő filmet láttunk a minap. Nemes irodalmi anyagra épült, a ma Ausztráliában élő dél-afrikai Nobel-díjas író, J. M. Coetzee azonos című regényére. Auszrál-dél-afrikai maga a film is (Szégyen [Disgrace], 2008, rendezte Steve Jacobs), főszerepét egyik kedvencem, John Malkovich játssza lenyűgöző hitelességgel. A Dél-Afrikában az apartheid bukása után játszódó történet roppant árnyaltan mutat be egy … Olvass tovább
Adathamisításaim
Ma fontos adathamisítási tevékenységet folytattam: a Facebookon, az iWiWen (és a Skype-on is) megváltoztattam a születési dátumomat. Erre azért volt szükség, mert ezek a rendszerek pár nap múlva az összes partneremnek kijeleznék, hogy aznap születésnapom van, s jönnének sorra a köszöntések, amelyek számomra inkább idegesítőek, mint jólesőek. Leginkább azért, mert olyanok köszöntenek, akiknek egyébként (nagyon … Olvass tovább
Skype-interjú
Barzsó Tibor villámlátogatása. Voltaképp néhány könyvért jött, unokája hozta-vitte kocsival, röviden azért szót váltottunk erről-arról egy gyors kávé és vodka mellett. Ő még máshová is hivatalos volt, én pedig Ferenczfi János hívását vártam. Cirka egyórás interjút készített velem skype-on a Fúzió Rádió IRKA című műsora részére. Valamikor februárban megy adásba. Sok minden szóba került fizikusi … Olvass tovább
Novellát írni, madarat fogni
Jól kezdődik az év: sikerült egy új novellát írnom. Ami önmagában íróember részéről nem olyan nagy kunszt, de nekem az elmúlt három évben egyszer sem sikerült. 2007 nyarán afféle alkotói válság lépett fel nálam, hónapokig szinte semmi értékelhető nem került ki a kezem alól. Ez a „szinte semmi” persze relatív, mert havi naplómat a Mozgóba (2008 kivételével) és havi publicisztikámat az Új szóba (2009-ig) azért csak megírtam – az erős visszaesés leginkább a saját teljesítményemhez képest volt mérhető, meg abban, hogy a korábbi könnyed „örömírást” egyfajta erőltetett menet váltotta fel. Mindez persze szorosan összefüggött a kedélyállapotommal.
Sokadik ősz, Kihűlőben
A tiszteletpéldányt még nem kaptam meg, de a neten már fent van a Forrás első idei számának az anyaga, közte az én két szonettem, közreadom hát itt is. Ez egyben az első idei publikációm (a tavalyiakat lásd). Az időzítés persze nem a legjobb (a Forrásnál elég nagy az átfutási idő), de az őszi merengések talán … Olvass tovább