L. Simon László, a parlamenti kultbizottság elnöke azt állította a Szépírók Társaságának közleményére reagálva, hogy József Attila szobrának eltávolítása ellen tiltakozva „Az ügyből néhány baloldali politikus és Önök csinálnak politikai cirkuszt”. Erre mit talál mondani Szőcs Géza kulturális államtitkár a magyar nyelv napján? Azt, hogy „El a kezekkel József Attilától!” Ebből vagy az következik, hogy Szőcs baloldali politikus (Csurkavédőre nézvést ez kevéssé hihető), vagy az, hogy L. Simon baromságot állít (kizárásos alapon ez a valószínűbb). Nagy kár, hogy a két nehéz testű, de szellemi értelemben súlytalanná vált hajdani költő közti ellentéten nem lehet nevető harmadikként vidulni, mert a mi bőrünkre, a magyar kultúra bőrérére megy a játék. Ha nem így lenne, páholyból nézhetnénk, hogy tart be egymásnak a két áruló.
politika
Például Kövér?
Az antiszemiták szokásos védekezése, ha nézeteiket fejükre olvassák, hogy bejelentik: nekik például van zsidó barátjuk. L. Simon László, aki Szőcs Gézához hasonlóan most szűnik meg magyar írónak lenni, azzal mentegeti az aláírásával benyújtott, a Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállítását célzó parlamenti határozati javaslatot, illetve azzal hárítja a Szépírók Társaságának a tiltakozását, hogy például Kövér Lászlónak a kedvenc költője éppen JA. A magam részéről, köszönöm, nem kérek az effajta példálózásból.
Szőcsurka
Ha Szőcs szerint Csurkának (intendánsként) helye van a magyar kulturális életben, akkor neki, Szőcsnek (államtitkárként) viszont nincsen.
A Kerényi-galéria
A Figyelőnet közzétette a Kerényi Imre által rendelt 15 festmény fotóját (külön cikk látogatásukról). Alaposan végignéztem én is valamennyit. Szó se róla, van közte 2-3 színvonalasnak látszó, komoly munka (nekem Szentgyörgyi József Vörös iszapja tetszett a leginkább; más kérdés, hogy az ábrázolt esemény valóban az elmúlt 150 esztendő megörökítésre legérdemesebb momentumai közé tartozik-e), van továbbá néhány „semmilyen”, illetve kicsit giccsbe hajló, a művek fele azonban szerény véleményem szerint borzalmas. Vagy inkább… kacagtató… Vagy… Minél tovább néztem egyiket-másikat, egyre inkább az lett a véleményem, hogy néhány tisztelt művész alaposan átverte a megrendelőt és nem történelmi festményt, hanem paródiát, gúnyképet, ironikus plakátot készített az oly magasztos történelmi eseményekről. Vajon komolyan lehet-e venni az első világháború rajzfilmszerű, mulatságos ábrázolását vagy a Nagy Imre-temetés karikatúra-plakátját: mi ez, ha nem gúnykacaj Orbán Viktor politikai debütálásának eseménye felett? Vagy a trianoni döntés helyszínére kézigránáttal belépő Kun Béla és a felfeslett glóbuszt körülálló karikatúra-szereplők képe értelmezhető-e másként, mint a hamis történelmi köztudat nevetségessé tétele? Na és ez a falvédő? Nem annak az ájtatoskodó szemléletnek a gyilkos paródiája-e, amely az intézkedő rendőröket leples gonosznak, a randalírozó-gyújtogató-kődobáló-tankindító tüntetőket pedig angyaloknak próbálja beállítani?
Detonációk
Hatalmas gázrobbanás Ungváron. Ezzel a címmel jelentek meg az első híradások a magyarországi sajtóban. A nyár legutolsó napjainak uborkaszezonos szenzációéhsége valamelyest mentheti a határon túli esemény eltúlzását. De mi itthon, alig néhány utcányira, még csak nem is hallottuk a detonációt. Persze nehéz eldönteni, honnantól kezdve lehet valamit hatalmasnak mondani, egy petárdapukkanáshoz képest lehet óriási az is, ami „csupán” egy kávézó kigyulladásával és néhány csatornafedél felröppenésével jár. Nem dőltek romba épületek, nem omlott le egyetlen fal sem, nem keletkezett kráter, maga a gázcső sem ekkor sérült meg, hanem az áramszolgáltató szakembereinek korábbi talaj alatti fúrásától. A sérülést és a szivárgást azonnal észlelték, nyomban intézkedtek, értesítették az illetékeseket. Egy órával a robbanás előtt a rendkívüli ügyek minisztériumának és a gázszolgáltatónak a munkatársai ki akarták üríteni a szivárgás helyéhez közel eső kávézót, ám nem jártak sikerrel. Az egyszemélyes személyzet ellenszegült, és két vendég a figyelmeztetés ellenére sem távozott. A gáz meg szépen felszivárgott a helyiségbe a csatornajáraton keresztül, és amikor az egyik vendég bölcsen rágyújtott… Mindketten megégtek, náluk is súlyosabban a kiszolgáló, aki később a kórházban belehalt a 90 százalékos égési sérüléseibe. Kétségtelen, hogy az akár csak egyetlen emberáldozatot követelő esetet is joggal nevezhetjük borzalmas tragédiának – maga a robbanás azonban mégsem volt hatalmas.
Virtuális élőlánc József Attila szobra körül
Politikai Google-performance 2011
Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen
Frissítés 2015. Volt egyszer egy Google-performanszom. Voltaképp politikai webakciónak szántam, tiltakozásnak. Alább olvasható, hogy mi ellen. Az internetes keresőtalálatok ilyetén célra való felhasználását nem először kíséreltem meg, vélhetőleg nem is utoljára. A cél az volt, hogy a költő budapesti (Kossuth tér, rakpart) szobrának eltávolításával kapcsolatos Google-keresésekre minél több változatban az én azon weboldalaim kerüljenek élpozícióba, amelyek a tiltakozást fogalmazzák meg. Hogy ennek a nagypolitikára nézve lehet kényszerítő hatása, azt pillanatig sem gondoltam, de azt igen, hogy a téma és a fejlemények iránt érdeklődő olvasók szembesüljenek azzal a véleménnyel, hogy amit a kormánypolitika ez ügyben képvisel, az sokakban – így egy József Attila-díjas kárpátaljai magyar íróban – ellenérzést válthat ki. Hogy ez mennyire lett így, arra nézvést nincsenek adataim, de az tényt, hogy a találati oldalak (SERP) sokaságát foglalták el weboldalaim. A tiltakozás józsef attila és józsef attila szobra – tiltakozás keresőkifejezésekkel még most, négy év múltán is az én weblapjaim állnak a találati lista élén, holott közben ezeket az oldalakat már nem optimalizáltam, nem támogattam friss linkekkel. Egy 2015-es keresőmarketing projektemben azonban jól jött nekem az akcióm műfaját megnevező virtuális élőlánc kifejezés, ugyanis a virtuális szerverek felhasználói igénybevételét kínáló weboldalak Google-helyezésének a javítása volt a célom, és a szóazonosság okán az erre a kulcsszóra optimalizált honlapokon releváns hivatkozásokat helyezhettem el. Így történik ez a jelen blogbejegyzés esetében is. A felhívás szövege alatt az új SEO-akcióban részt vevő oldalak hivatkozásai is felsorakoztak egy másfajta linkláncolatba.
Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen – Virtuális élőlánc József Attila szobra körül
Magyar országgyűlési képviselők a budapesti Kossuth tér teljes átalakítására vonatkozó határozati javaslatot nyújtottak be. Elképzelésük törvényerőre emelkedése esetén vissza kellene állítani „a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotát” – ez többek között az ott található közismert és közkedvelt József Attila-szobor eltávolítását is jelentené.
A magam módján ezúton internetes akció keretében indítom el tiltakozásomat az ellen, hogy a több mint 30 esztendeje „a rakodópart alsó kövén” békésen üldögélő kedves költőmet valamely idióta politikai felforgatótevékenység keretében méltó helyéről elmozdítsák.
December 3-áig teljes intenzitással folytatandó tiltakozó akciómnak azzal kívánok nyomatékot szerezni, hogy a Google keresőben publikációimmal elfoglalom az adott kulcsszavakkal adódó találati listák első helyeit. Tervem: elérni azt, hogy javarészt e tiltakozás szövegeire mutató linkek jelenjenek meg a következő keresőkifejezésekre:
- virtuális élőlánc
- élőlánc József Attila szobra körül
- Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen
- József Attila szobra – tiltakozás
Egmont ’56
Aki közelebbről ismer, jól tudhatja: hajlamos vagyok arra, hogy zsigerileg viszolyogjak minden olyasmitől, amit túl gyakran, túl erőszakosan akarnak az orromra kötni. Egykettőre megcsömörlöm a nyakra-főre ismételt frázisoktól, sulykolt véleményektől, tukmált nézetektől, agyonjátszott zeneszámoktól, a túlhasználatban elkopott szavaktól, a sok nézéstől elhasználódott arcoktól, képektől. Rám ellenkezőleg hatnak az üptre sugárzott reklámok és olykor még az eredeti műtől is eltaszítanak a sorozatgyártott reprodukciók.
Épp ezért ódzkodom mindenfajta ünneptől is: mindig ugyanazok a közhelyek és külsőségek, azonos rugóra járó rítusok, tartalmatlanná vált megszokások, hagyományok, amelyek gyakorlását mások várnak el tőlünk.
Amikor december elején felhangzik a rádióban az első Jingle Bell, tudom, jobb, ha Vízkeresztig be sem kapcsolom a készüléket. Ugyanígy semmi gusztusom minden augusztus 20-án újra és újra az István a királyt nézni és hallgatni. Ahogy teltek az évek, egyre korábban kapcsoltam máshová, mígnem most már a főcímnél kattintok. (Na jó, ez legelső alkalommal sem lopta magát szívem csücskébe.)
Nem piréznek való hely
Piréz blog: Első látásra is nyilvánvaló, beleturkálva még inkább kiderül, hogy ez a nemzeti regiszter mennyire hamis hangon szól. Leginkább kormánypropagandának minősíthető, illetve egy olyan pártideológia szócsövének, amely valójában nem egyesíti, hanem megosztja a magyarságot. Önérzetes piréz nem regisztrálja magát Semjén kenetteljes mosolya alá.
Kertész Ákos hétszer
A Kertész Ákos-ügy
Miért kínos a Kertész Ákos ügy?
1. Elsősorban persze azért kínos az ügy, mert a jelentős magyar író olyan megfogalmazásra ragadtatta magát, amelyet nem lehet mentegetni. Erre a mondatra:
A magyar genetikusan alattvaló
– nincs mentség, bárhogy is csűrjük vagy csavarjuk, hiába szépítjük a helyzetet a kontextusra való hivatkozással, az írói munkásságba helyezéssel, szólásszabadsággal, történelmi tapasztalattal és személyes keserűséggel, értelmezési kísérletekkel. Elvi szempontból a Kertészé bizony nem különbözik A cigányok genetikusan tolvajok, A zsidók genetikusan büdösek típusú mondatoktól. Ezek rasszista kijelentések. Aki mást mond, mellébeszél.
A vereckei botránykő
Megírható-e a vereckei honfoglalási emlékmű hiteles története?
Ha lenne Kárpátalján tényfeltáró újságírás (mint ahogy nincs), s ha lennének pártatlan tényfeltáró újságírók (mint ahogy nincsenek), akkor aligha adódna számukra hálásabb téma, mint az újonnan megépített vereckei honfoglalási emlékmű hiteles története. Ennek nyilván azzal kellene kezdődnie, hogyan vették rá annak idején, ezerkilencszázkilencven valahányban egy hegyvidéki község vezetőségét, hogy földterületet adjon el egy magyar szervezetnek, majd azzal kellene folytatódnia, hogy a meg nem kapott megfelelő engedélyek ellenére tetemes magyarországi és nyugati támogatásokkal hogyan indult meg az építkezés, s hogyan könnyebbültek meg az építtetők, amikor az ukrán nacionalisták rombolásukkal megakadályozták az emlékmű befejezését, mert így nem kellett elszámolni az elúszott sok nullás összegekkel.