2012. május 8.

Sain Gábor kis kritikája az Új Nautilus portálon: „Vannak művek, amelyek után csend van. Fülsiketítő csend. Az agy tekervényeiben leülepednek, megszikkadnak, és burjánozni kezdenek a gondolatok. Ilyen könyv Balla D. Károly regénye, a Tejmozi, olvasása közben egy Dobai Péter idézet jutott eszembe: „…az írók a szavakba menekülnek a saját életük elől is, ezért világos, hogy amíg értelmét látják a menekülésnek, igyekszenek szavakat tartalékolni az élet, és életet tartalékolni a szavak számára.”  Balla D. is hasonlóan gondolkodik, csak ő történetekbe menekül élete elől, ezért tartalékolja élete filmkockáit, amelyeket apránként tár fel az olvasó előtt. Ezekből a kockákból áll össze egy szöveg, amit jobb szó híján nevezhetünk regénynek.” >>a teljes szöveghez



Ajánlom még szíves elolvasásra blogomból:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
2012/05/08 · Kategória: Kult · Címke: , ,  
    

2 hozzászólás ehhez: “Az elmúlás szimfóniája”

  1. Attila
    ekkor: 2012/05/08 14:53

    OFF: Karoly, az az igazsag, hogy ugy olvasom a blogodat, hogy kimasolom az epp aktualist wordbe, mert ettol a sotet hatter elott feher betukotol nekem habzik a szemem. Nem tudom, mas hogy van vele.

  2. bdk
    ekkor: 2012/05/08 15:07

    Ez a habzó szemek blogja.

Ide várom a hozzászólásokat: