Csak egyetlen partira

mattÉvek óta játszom online partikat a sakk.hu oldalán. Ez idő alatt elég sok változást vettem észre a játékosok viselkedésében. Átalakultak az udvariassági szokások és a játékmodor is. Néhány évvel ezelőtt általános gyakorlatnak számított, hogy a játékosok köszöntek egymásnak, gyakran jó játékot is kívántak, és a végén a vesztes gratulált a győztesnek (a parti alatt mód van csettelésre).  Azt a szabályt ugyan kevesen követték, hogy mindig a kihívónak illik először köszönnie, a végén pedig a győztesnek illik elsőként megköszönnie a partit – de úgy általában azért elmondható, az udvariassági minimumnak a legtöbben eleget tettek.

Igaz, volt azért anyázás is. De talán több a jóízű élcelődés. Mostanára azonban gyakorlatilag megszűnt a kommunikálás. A legtöbb partnerem soha nem köszön előre és gyakran az én üdvözlésemet sem fogadja (akár kihívó, akár én hívtam ki). Persze szép számmal vannak kivételek, a néma játékosok száma mégis látványosan nagyobb lett a néhány évvel korábbinál.

A másik változás, hogy azelőtt a legtöbbekkel több partiból álló hosszú sorozatokat lehetett játszani, vagy ha azt nem is, egy visszavágóra majd mindig sor kerülhetett. Most szinte senki nem ad és senki nem kér visszavágót! A győző a matt pillanatában azonnal kilép, nekem az az érzésem, mintha sokan ezt kaján megelégedettséggel, kárörvendő fölényességgel tennék. Ez nem elegáns dolog, a revans lehetőségét illik megadni, főleg ha világossal győzött az illető. De nem! Az emberi gyarlóság felől nézve valahol mégis érthető ez a köszönés nélküli fogd a pénzt és fuss magatartás (pénzről persze itt nincs szó, csak a kapott pontszám az, amivel elfuthat a nyertes) – ám ennél érdekesebb, hogy a vesztes se kívánja a visszavágás lehetőségét. Számos partnerem már a matthelyzetben kilép: nem feladja a partit (erre van külön gomb), hanem egyszerűen kilép a partiból. Ilyenkor persze technikai győzelmet arat a bennmaradó, pontot nyer – de a vesztes az idő előtti távozással mintha kicsit megfosztaná játékostársát a győzelem örömétől. Talán épp ez a szándéka legtöbbeknek. Mások megvárják a mattot, de azonnal távoznak, nem kérnek visszavágót és nem várják meg, hogy a győztes felajánlja, az se, hogy megköszönje a játékot. Én ebben is érzek kis rosszindulatot, mintha kicsit ennek is felborítom a táblát, itt hagylak, te gazember kicsengése lenne, mintha a gyors távozással azt sugallná: nem fogadja el a vereséget, nem gratulál és nem tart igényt a köszönetemre.

Így sakkozom mostanában: partnerenként egyetlen szótlan partira számítva.

(Visited 108 times, 1 visits today)
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?