Aforizmák – „Hever egymáson”, 1

egymason-a-vilagBarátaimat, olvasóimat >arra kértem<, személyenként küldjenek nekem tartalmilag össze nem tartozó 2-2 szót, és én felhasználásukkal írok és publikálok egy haikut vagy aforizmát, netán valami más rövidet. Itt az aforizma-szerű, általam inkább csak C-dulnak nevezett próbálkozásaimat sorakoztatom megírásuk fordított sorrendében, alattuk feltüntetve az ihlető szópárt és beküldőjét.

Néhány lila pötty csekély mértékben befolyásolja a Világegyetem fejlődését. Nem tartjuk fontosnak akkor sem, ha mi ejtünk ilyeneket másokon: ugyan, hiszen ez csak egy pötty! Jelentőséget akkor nyernek, ha a mi fehér ingünkön ejtették őket. Mert ezek már nem pöttyök, hanem sérelmek – és elidegeníthetetlenül a mieink.

pötty, mieink – Szegi Hunor – szept. 17.

Az összeesküvés-elméletekre rákattantak számára minden ártatlan hírben akképpen válik nyilvánvalóvá a háttérhatalomra utaló subtext, miképpen a diétázó ínyencek érzékelik megvont kedvenc ízeiket a mindenmentes zabkeksz majszolásakor. 

zabkeksz, subtext – Németh Gábor – szept. 10.

Az empiriokriticizmus szerint a kauzalitás nem más, mint a megismerés művégtagja.

empiriokriticizmus, művégtag – Papp Dénes – aug. 17.

A mai magyar demokratikus ellenzék combgumiból készíti a fegyverét és tarhonyával lövi a hatalom bástyáit.

combgumi, tarhonya – Varga István – aug. 16.

Nem csoda, ha kapcsolgatod a tévécsatornákat, hiszen az igényes szitakötő is megválogatja, hogy gojzervarrott bőrcipőben vagy lukas gumikalucsniban tapossák-e agyon a nádas fövenyén.

gojzervarrott, szitakötő – Darics Mária – aug. 15.

Magampróbáló írójáték: küldjetek 2-2 szót

a már elkészült haikuk 1 | aforizmák 1 | minimák 1

„Hever egymáson a világ”

egymason-a-vilagKedves barátaim, kollégáim, ismerőseim, olvasóim! Sok esztendő elteltével újra szeretném magam a ti segítségetekkel szellemi erőpróba elé állítani. Bizony rég volt, amikor azt kértem tőletek, küldjetek nekem megadott rímekre szonettsorokat és én belőlük a magam betoldásaival egész szonetteket állítok össze  (mi jópofa költemények születtek!), és az sem volt tegnap – hanem 12 éve! – , amikor azt kértem, kedvenc idegen nyelvű könyvetekből egy-egy mondatnyit fordítsatok le számomra, s én ezeket majd maradéktalanul beleépítem egy magyar novellába – ez utóbbi multikulti szövegjátékból nőtte ki magát Tejmozi c. regényem (erről az előtörténetről itt tudhattok meg részleteket). Ezek a kéréseim tőletek is erőfeszítést igényeltek: korrekt szonettsort improvizálni bizony nem is olyan könnyű megadott rímre, mondatot választani és lefordítani magyarul még meg nem jelent prózaműből szintén odafigyelést, munkát követelt tőletek. Most könnyebb lesz a dolgotok – és vélhetően az enyém is, mert tágabb, szabadabb a játék.

Mindössze azt kérem tőletek, személyenként

küldjetek nekem tartalmilag össze nem tartozó 2-2 szót

és én felhasználásukkal záros határidőn belül írok és publikálok

  • vagy egy haikut
  • vagy egy aforizmát (legalábbis effélét)

Ha pedig egyikkel sem tudnék megbirkózni, akkor az a büntetésem, hogy valamivel hosszabb, általam teljesen szakszerűtlenülposztmodern koannak” nevezett minimál-szöveget kell létrehoznom, amely az általatok feladott egyik szóval kezdődik és a másodikkal fejeződik be.

És hogy neve is legyen a gyereknek, meg hogy azért valami nagyon tág értelmezési tartományt mégis magunk elé képzelhessünk, a játékunk címéül közös kedvencünk, József Attila egy versidézetét választottam: Hever egymáson a világ. Ehhez igazodva azon leszek, hogy a fogalmilag össze nem tartozó két szót, akár a halom hasított fa darabjait, egymás mellé helyezzem, talán összefüggést, talán koegzisztenciát, netán kognitív disszonanciát találva-teremtve közöttük.

Kérlek titeket létező, szótárban található magyar szavakat adjatok fel (szófajuk nem kötött), az én szabadságom annyi, hogy szükség esetén toldalékolhatom őket vagy összetételt képezhetek velük.

A lebonyolítás menete:

Mivel a kommentelések mostanában leginkább a Facebookon zajlanak, és mivel az ottani megosztásokat többen olvassák, mint magát a megosztott bejegyzést, így praktikusabb, ha a szavakat ott, az aktuális FB-topikban adjátok meg számomra. Az elkészült szövegeket én valamelyik blogomban fogom közzétenni – valószínűleg ebben, ahol ezt a felhívást olvassátok, de az is lehet haikus-aforizmás blogomban – , a megfelelő linket pedig mindig beteszem a feladott szavakat tartalmazó komment alá is: így talán követhető lesz a dolgok menete. Ha egyszerre túl sok ötlet, szópár érkezne, akkor majd kis önmérsékletre kérlek titeket addig, amíg a meglévőket feldolgozom.

A többi remélhetőleg menet közben kialakul.

Paródiamondatok

c_dul_ffAzelőtt, ha eszembe jutott egy rám jellemzően mély filozófiai értelemmel telített aforizma vagy valami ugyancsak rám jellemzően sziporkázó blődli, bon mot hangnemű jópofaság (gyűjtőnéven C-dul), amivel esetleg szórakoztathatom érettem szüntelen rajongó olvasóimat, azt mindig éppen aktuális főblogomban tettem közzé. Most egyetlen mondatnyi vagy pár sornyi közlés miatt már nemigen nyitok új posztot, sokkal egyszerűbb, ha a Facebookon köpöm el aranyaimat. Ám a közösségi felület számos előnye mellett a legrosszabb webtulajdonsággal is rendelkezik: bármilyen tartalom egy idő után csak igen bajosan kereshető vissza. Éppen ezért most itt újra közreadom nemrégiben alkotott paródiamondataimat. Köszönöm a szűnni nem akaró ovációt.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a létezés egysége a tudat és a tudatnélküli egylényegűségében ölti magára a Semmi egzisztenciáját.

Egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk el arról, hogy az ősprincípium a léttudat akaratlan szétszóródása révén lényegül rá az újonnan keletkező szubsztanciákra.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a történelmi megelőzöttség teoretikus megélése senkit nem ment fel a bekövetkezési valószínűségek tapasztalati kockázata alól.

Véleményem szerint a létbevetettség mint metafizikai alapállás nem ingatható meg a szüntelen paradigmaváltásokban felmorzsolódó entitások feletti aggodalmakkal akkor sem, ha talán mégis.

Mély fájdalommal tudatom, hogy a konszenzusos csillapítás ellenére a kellő műgonddal okadatolt banalitások intenzitása képes az idő kontinuitásán maradandó háborgásokat kelteni.

Örömmel közlöm, hogy a fenomenológia korunk viszontagságai közepette is képes intencionális élményt nyújtani annak, aki vállalja a magánvaló terhének magán való viselését.

Hányadik napon teremtette isten a terrorizmust?

A regény alakjainak megformálása közben a szerző az egyedi ábrázolás plaszticitása terén alulmúlta a kínai agyagkatonák alkotójának fantáziaszegénységét.

Volt idő, amikor János olyan fogátszívósan tért be a sarki kocsmába, mint más a megszenvedett hitéből ki.

Mint a parittyával elvetett kő, Krisztina álmaiba úgy tért vissza bumerángként az emlékezés fájdalmas filmkockája.

A szerző szövege úgy viszonyul egy valódi regényhez, mint körbevizelés az eseményhorizonthoz.


A szerzői jogok fennforgása tekintetében sietek megjegyezni, hogy a fentebbi bölcselmek közül az első kettő a keleti egzisztencialista filozófia alapjait lerakó Cecil M. Joepardy Nagy traktátum c. grandiózus művéből származik, amely értekezésben a bengáli költő és filozófus az ősi szanszkrit kifejezést – arvisura – a jellegrálényegítés attributumaként definiálta.

Cecil M. Joepardy aforizmái

cecil-m-joepardy

Joepardy aforizmáim a wikidézeten

Több mint egy fél éve fenn van a Wikidézeten ez a szájt, de csak most fedeztem fel. Kivételesen nem a saját nevemre keresgéltem a Guggolában, mint gyakorló egocentristához illik (anno a bökényi nagyotmondó nevezett egyszer így egy dühödt válaszlevelében), hanem azokéira, akik életművének a megteremtésében olykor magam is serénykedtem. Cecil M. Joepardyval kapcsolatos legnagyobb érdemem azonban nem az, hogy néhány újabb aforizmáját megalkottam a Szembesülésben (ezek is olvashatók a Wikidézet oldalán), hanem inkább az, hogy a keleti egzisztencialista filozófia megteremtésében játszott szerepét is kidomborítottam a legteljesebb magyar életrajzában: Cecil M. Joepardy élete s munkássága. Érdemeim kétségtelenül roppant érdemesek az elismerésre, a Wikidézet szócikke mégis meglepett. Kíváncsi voltam, ki hozta létre ezt az oldalt, megnéztem a laptörténetben – és egyből világosabb lett a kép: a nagy bengáli költőtől és filozófustól idézetet közölni OsvátA számára volt fontos – ő az, aki az Unciklopédiát is létrehozta (ahová régebben én is be-bedolgoztam picikét). Így tehát a dolog nagyon rendben van, legfeljebb azt nehezményezhetném, hogy mégsem kellett volna már az első sorban ennyire tisztába tenni Joepardy kilétét. Lásd. A pontosság kedvéért annyi még ide kívánkozik, hogy a kalandos sorsú hiteles fényképet Hizsnyai Zoltán kutatta fel Tsúszó Sándor nyomában járva, és történetét is ő közölte először, én csak pontosítottam a fotó keletkezésének fontos adatait és én azonosítottam, ki látható rajta Tsúszó társaságában.

Tsúszó Sándor és Cecil M. Jepardy Párizsban

És mert Joepardyt is említem benne, ide idézem szerény hozzájárulásomat az Unciklopédia Isten szócikkéhez:

Isten a különböző filozófiákban és művészeti elméletekben

Az egzisztencialisták (Kierkegaard, Heidegger, BéDéBlogger) az istent a semmi egyik összetevőjének tekintik: „A Semmi két részből áll. Az egyik neve Valami, a másiké Isten.”

Egyes művészet- és lélektanfilozófiai felfogások szerint isten azoknak a hiányoknak az összessége, amelyek a gonosz fondorkodása okán a való életből kiszorultak.

Cecil M. Jeopardy, a Madagaszkár melletti kis szigeten élő és bengáli nyelven alkotó filozófus szerint isten nem egyéb, mint a komplex létezés együtthatója, azaz egy tényező abban a képletben, amely a valós és az imaginárius világ közti kölcsönviszonyt fejezi ki.

Tsúszó Sándor, a művészeti izmusok nagy elmélkedője szerint istent az különbözteti meg az összes létező és képzetes lénytől, hogy egyedül őbenne összegződik elválaszthatatlan egységbe a Jelenség és Lényeg. Azaz isten minden megnyilvánulása egyben lényegét is kifejezi, ugyanakkor lényege nem egyéb, mint maga a megnyilvánulás.


irodalom, fikció, aforizma, joepardy, jeopardy, tsúszó, bengáli,költő, filozófus, keleti egzisztencializmus, fotó, fénykép, idézet, wikidézet, isten, semmi

Tejmozi-idézetek

Hálás lehetek a citátum.hu portál szerkesztőjének, hogy kigyűjtött a regényemből cirka két tucatnyi neki tetsző idézetet, így én itt most oldalszám-jelöléssel együtt közreadhatom őket anélkül, hogy az újraolvasás súlyos terhét magamra kellett volna vennem.  Olyik citátum egyébként a meglepetés erejével hatott rám…

  • Nem tudom, mikor és hol keletkezett az élet, de bizonyos, hogy akkor és ott született a halál is. – 7. oldal a cikk folytatódik >>

Bergson, idő, Heidegger

Késő-kmaszkori füzetemből:

Bergson eszi és issza az időt, míg Heidegger ki sem veszi a vitrin üvege mögül. A bergsoni idő sűrű párát ereszt és bebugyolálja a fázó lelket, Heidegger ideje üresen kong, mint egy visszhangos spekuláció. Bergson éli az időt, Heidegger túlélni próbálja.

Kierkegaard, Heidegger

Két bejegyzés késő-kamaszkori füzetemből:

A kierkegaardi szubjektum nem úgy és nem azért tételezi a külvilágot, hogy birtokba vehesse, hanem azért, hogy a tőle való abszolút különbözőségét kifejezze.

Heidegger nem képes megragadni a dolgok egészét. Nem hálóval fog halat a fogalmak káosztengerében. Módszere az, hogy kiválasztja a fogalmak jelentéstartalmának egy érzékeny pontját, abba horgot akaszt, s kiszemeltjét kis részjelentésénél fogva húzza az értelmezés partjára.