A salemi boszorkányok

Töredelmesen bevallom, nem igazán vonzódom a kosztümös történelmi filmekhez, a közelmúlt és a jelen, no meg a fikció sokkal jobban érdekel a régmúlt historikus megközelítésénél irodalomban és filmvásznon egyaránt. A tegnapi film mégis két órányi zavartalan élményt nyújtott. Arthur Miller azonos című saját drámájából írta A salemi boszorkányok forgatókönyvét (angol címe The Crucible [Tűzpróba], 1996, rendezte Nicholas Hytner). A történet 1692-ben játszódik Új-Angliában, szereplői észak-amerikai angol telepesek. Massachussets állam Salem nevű településén a puritán életmódra kényszerített fiatal lányok elfojtott érzékisége sajátos módon tör felszínre. Játékos szerelem-varázslásaikat a számonkérés súlya alatt megszállottságnak hazudják, megnevezik ördöggel cimboráló megrontóikat, akiket a bíróság perbe fog, szabályos boszorkányüldözés kezdődik. A film szépen építkezik, jól osztja be a feszültséget, arányosan hat az érzelmeinkre és mind a babonaságot, mind az ármánykodást, mind a vallási túlbuzgóságot elítélő józan eszünkre. Kulcsproblémaként azonban (számomra) mégsem az jelent meg, hogy ezekhez a fogalmakhoz viszonyuljak. A koncepciós pereknek ebben a háromszáz éves előképében inkább az az erkölcsi kelepce késztetett elgondolkodásra (talán önvizsgálatra is), amelybe a megvádolt ártatlanok kerültek: ha bűnösnek vallják magukat (azaz beismerik, hogy az ördöggel cimboráltak), akkor meghagyják életüket, ha azonban tagadják el sem követett bűnüket, akkor felakasztják őket.

Az interpretáció persze nem kerülhette el az amerikai filmek egy-két típushibáját sem (kis szájbarágás, kevéske hatásvadászat), egészében azonban színvonalas színészi játékra és kitűnő párbeszédekre alapozott művészi produkciónak gondolom. Külön dicséretet érdemel a magyar szinkron: Miller drámaírói nagysága minden bizonnyal azért talál utat a magyar fülek felé is, mert a szinkron Hubay Miklós drámafordításának a felhasználásával készült.

Az amerikai szerző darabjának létezik egy sokkal korábbi, 1957-es francia-német filmes feldolgozása is (Les sorcieres de Salem, rendezte Raymond Rouleau). Ezek után erre is kíváncsi lennék, már csak azért is, mert Simone Signoret és Yves Montand játszik benne, a forgatókönyvet pedig nem kisebb nagyság írta, mint Jean-Paul Sartre.


A salemi boszorkányok (The Crucible), 1996. Rendező: Nicholas Hytner, író: Arthur Asher Miller, forgatókönyv: Arthur Asher Miller, zene: zeneszerző: George Fenton, kép: operatőr: Andrew Dunn. Szereplők: Daniel Day-Lewis (John Proctor), Winona Ryder (Abigail “Abby” Williams), Rob Campbell (Hale)
(Visited 4 times, 2 visits today)
FacebookTwitterBlogger Post

Válassz hozzászólási formát!

Loading Facebook Comments ...

Leave a comment

Véletlen poszt

Az e-kultúra könyvemről

„A Tejmozi remek könyv. S ha polcra rakom, A nyugalom, Bartis szívet tépő anyaregénye és a Harmonia Caelestis, az aparegény-etalon közé teszem majd. Holott akár ráfektethetném a tetejükre is.” Hegyi Zoltán kritikája az ekultura.hu oldalán: Balla D. Károly: Tejmozi „Létezik az őszinteségnek olyan mélysége, amely az őszinteséggyakorlóban is visszatetszést kelt” – és létezik olyan regényvezetési bravúr, amely a kudarc konstatálásával teremti meg a sikerülést. A regény „sikerülését”, olyan többfenekű, távlatos, őszintehatású őszinteség-gyakorlást rajtunk, olvasókon, amely látszatra szinte akarata ellenére teremti a történet mégiscsak-megvalósulását. Regényt írni nagyjából lehetetlen, gondolja a regényíró regényeket író hőse: „gondolja a hősöm” – így írja le Balla D. Károly; ez a birtoklás, ez a sokszorozott narratíva látszatra távolító – akár önmentő – gesztus, valójában az őszinteség, az önfeltárás hitelesítő eszköze. Regényt írni nagyjából lehetetlen, de ez a regényíró hős a maga töredékes-zavarodott módján elénk rakja az aparegényt csakúgy, ahogy az anyaregényt – s közte a » tovább

FacebookTwitterBlogger Post

Volt hasonló eset!

Az idei József Attila-díjasok ügyében Kukorelly Endre néhány napja levelet írt a miniszternek (de voltaképp inkább az illetékes államtitkárnak) annak okán, hogy a politika utólag belepiszkált a szakmai névsorba, négy nevet valaki kihúzott és másik négyet beleírt. Kukorelly úgy emlékszik, „Utoljára a nyolcvanas években csinálta a kultúrpolitika, a létezett szocializmus haláltusájában összevissza rugdalódzó korszakában.” Vártam, hogy az 2000-es ügy érintettjei közül megszólal valaki – de nem. Most lényegében ugyanez az állítás jelent meg, picit már enyhítve; eszerint Kukorelly „Azóta nem hallott hasonló esetről, bár leszögezte, nem biztos, hogy nem fordult elő.” Nos: nagyon is előfordult! 2000-ben a József Attila-díjasok már > tovább

FacebookTwitterBlogger Post

Kövess:

Látogatók, oldalnyitások az elmúlt 30 nap alatt
Hungary 674 1872
Ukraine 453 1885
United States 246 346
Romania 34 84
Germany 33 112
Israel 29 33
Netherlands 27 30
India 24 27
Russia 22 58
Slovakia 20 51
United Kingdom 20 42
Serbia 15 33
Indonesia 14 35
Austria 11 22
France 10 18
Brazil 10 11
China 9 21
Italy 8 16
Canada 7 13
Total Visits: 1738
Total Pageviews: 4861
Powered By PepLamb.com

A blog leírása

BDK BLOG - Balla D. Károly a legaktívabb posztumusz író. Webnaplójában piréz jegyzetek sorakoznak az irodalom és a művészet, a közélet és politika tájáról. Lakhelye: Ungvár - Kárpátalja. | BDK az irodalom művelése és az aktív internetes jelenlét (blogok, Facebook,Twitter, Google+ ...) mellett jelenleg éppen asszociációs játékok feladványainak a készítésével és kreatív keresőoptimalizálással is, amolyan SEO-szaki a honlap optimalizálás, a Google-helyezés javítása és a linképítés területén. A blog 2010 óta működik.

Feliratkozás