Egzisztencialista regény

Horváth László Imre:
Egzisztencialista regény tejmozival

Valahol az irracionális bűntudat és a kényszerítő szabadságvágy között kóvályog a főszereplő férfi a regény tereiben, hol mint eltévedt gyerek, hol mint anyja mellett virrasztó mártír vagy apja után kullogó tanú, hogy végül összegzésül az emlékeiben bolyongjon, megírva valahol az Északi-tenger mellett a regényt – amit mi olvasunk.

Igen szervesen kapcsolódik a modern próza ösvényeihez Balla D. Károly kárpátaljai író új regénye, amelyben a régió általában csak mint egy közép-európai tipikus helyszín jelenik meg (hordozva az emigráció kényszerét mint evidens kulcsproblémát, valamint a folklór színeit), a lényeg a lélekelemzés, az eredet kutatása, az élet értelme.

Az író mindeddig meglehetősen vegyes minőséget produkált, ami látszik a legfrissebb művén is, a színvonal három oldalanként nagyot változik, esztétikai értelemben mintha hullámvasúton ülnénk olvasás közben. Pedig a regény nagyon akar, persze leginkább olyankor van mélyen a stílusa, amikor ez kiderül. Mégis, összességében kiváló könyv a Tejmozi. A főhőssel könnyű azonosulni, az anya figurája átlagos, annál zsigeribb melodrámát hordoz, az apa figurája pedig lenyűgözően misztikus, a vele játszódó jelentek miatt mindenképp érdemes elolvasni Balla D. Károly regényét. A filozofikus remete egy igazán jól megformált, hiteles különc, amelynek ábrázolása az íróvilág régi, bevett szokása, mégis ritkán sikerül ilyen remekül. A Tejmozi cím kissé művészkedőnek tűnhet, de a motívumok indokolják, a fény, amit a kamasz fiú lát, amikor meglesi az aktokat, és még inkább a férfi főhős, aki emlékezik és írja a regényt, miközben egy északi öblöt néz párás ablakon keresztül valahol Skandináviában. Maga a póz (a főhős kinéz az ablakon, és ez jár a fejében) A lét elviselhetetlen könnyűségéből ismerős, a világ szellemes és hideg leírásai, hangsúllyal az anyagi tapasztalaton érdekes módon leginkább Michel Houellebecq A térkép és a táj című regényére emlékeztet, az anyaregényjelleg, a tömény közép-európai önmarcangolás, tépelődés és önkeresés pedig Bartis Attila A nyugalom című művére. Mindez javára válik Balla D. munkájának, hiszen az ilyen egzisztenciális kísérletek mindig óhatatlanul hasonlítanak egymásra, szerelmes versből sem lehet teljesen eredetit írni.

A regény bebizonyítja, hogy legjobban akkor van eltévedve a mesélő/író, hogyha direktben próbál filozofálni. Vérbeli művészek elvont történetekben és szituációkban teszik fel kérdéseiket, s ezek átélése valóban közelebb visz az élet értelmének mélyebb megértéséhez.

(Balla D. Károly: Tejmozi, Magvető kiadó, 2011, 2990 Ft.)


Megjelent: Magyar Nemzet, 2011. okt. 20. Forrás | további kritikák

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..