Vízumköteles irodalom

„A szakmai körök és a közönség egyik része leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését – és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része elveti az ilyen alkotói magatartást, örömszövegeket vár és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik.”

A fenti probléma-felvetéssel éppen 10 évvel ezelőtt, 2002 novemberében és decemberében folytak annak az internetes konferenciának a lázas előkészületei, amelyre aztán számos jeles alkotó, kritikus, irodalomtörténész részvételével 2003 januárjában került sor az UngParty akkori alrendszerének, a Virtuális Pánsíp Irodalmi Szalonnak az erre a célra kialakított (de utólag kevéssé alkalmasnak látszó) webfelületén. Az évforduló alkalmából (és az akkori webhely elavultsága okán) határoztam el, hogy  felújítom a konferencia anyagát. Egyelőre csak az esemény leírása, a témafelvetés, a vitaindító és az első előadás szövege került fel – de olvasmánynak egyelőre ez is elég, aztán a napokban sorra felkerül a többi is.

Beleolvasva az írásokba azt gondolom, hogy tíz év elteltével sem időszerűtlenek a korbejárt problémák és nem tanulság nélküliek az akkor tett megállapítások. A tíz éve keletkezett szövegek olvastán ki-ki eldöntheti, mi az, ami változott, és mi maradt érintetlen. Érdemes azt is számba venni, hogy amiben változás történt, az javára szolgált-e az irodalomnak.

Hadd idézzem itt kedvcsinálónak FJJ előadásának nyitó gondolatát:

Minden tartósan elnyomott csoport gondolkodása sérült. Ennek a lélektani axiómának a fényében szemlélve az irodalom és a kultúra kisebbségi körülmények közepette való fejlődését, eleve megkérdőjelezhetővé válik, mennyire releváns a kisebbséghez tartozók belső fölmérése, értékelése, helyes-e az a mód, ahogy önnön irodalmuk esztétikai értékeiről és etikai vonatkozásairól tárgyalnak. Nem sérült-e az a kánonképzés, amely a kisebbségi létkörülmények között születő irodalmi alkotásokat a centrum és a periféria viszonylatában kettős megítélésben láttatja? Ebben a viszonylatban, a központ és a peremvidék irodalmát megkülönböztető látásmódban milyen értékkategóriák jutnak döntő szerephez? Erkölcsi-etikai, etikai-szociális, vagy esztétikai-retorikai ismérvek alapján ítélnek egyfelől azok, akik a vakondtúrást bérces vonulatnak látják, illetve fordítva, akiknek szigora a periférián sarjadó alkotásokat eleve vadhajtásként éli meg?

(Visited 49 times, 1 visits today)
Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?