2001

UngParty Manzárd 2001. október-december

Szerző:

Balla D. Károly blogja 2001-ben hírfolyamként indult Kárpáty Newság, majd UngParty Newság címen, később a személyes jegyzetek megjelenésével UngParty Manzárd lett a neve. (Ez itt újraközlés az eredeti időpontra visszadátumozva) UngParty Newság 2001. október-december A határon túli magyar irodalom hete Székesfehérváron – 2001 Október 8-12-e között került sor A HATÁRON TÚLI MAGYAR IRODALOM HETE SZÉKESFEHÉRVÁRON … Olvass tovább

UngParty Manzárd 2001. július-szeptember

Szerző:

Balla D. Károly blogja 2001-ben hírfolyamként indult Kárpáty Newság, majd UngParty Newság címen, a személyes jegyzetek megjelenésével UngParty Manzárd lett a neve. (Ez itt újraközlés)

UngParty Newság 2001. július-szeptember

Kárpátalja-nap a Károlyi Palotában | Andor György halála

Rövid hírek

  • Alig néhány hete a világhálón megjelent egy új kárpátaljai internetes tallózó hírlap előbb SzobiNET, majd BeregInfo.com címmel. Innen érhető el a BeregInfo családi magazin internetváltozata is.
  • A STARTLAPOK rendszerében elkezdte működését a kárpátaljai (vonatkozású) honlapok eddigi legteljesebb listáját tartalmazó linktár: karpatalja.lap.hu
  • S. Benedek András Árvíz után, vízár előtt címen jelentette meg összegyújtött kultúrtörténeti írásait, könyvismertetéseit, portréit.
  • A Kárpátaljai Tanárképző Főiskola Kiadásában jelent meg a Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Orosz Ildikó szerzőhármas által jegyzett Nyelv, oktatás, politika c. tanulmánykötet
  • Berniczky Éva Egy kanálnyi károlysó c. Írása a Szabad Formák internetes folyóiratban jelent meg. Ugyanitt látott napvilágot Balla D. Károly képvers-triptichonja
  • Nagy Zoltán Mihály „A Sátán fattya” c. regényéről a Kortárs 2001. augusztusi száma közölt recenziót N. Pál József tollából „…A közös rettenetbe belenémult a falu…” címen.
  • A Hitel 2001. augusztusi számának Névjegyen rovatában Bagu László költészetével foglalkozik. A költő három új versét – „spanyol bölcső”, „semmi sem fáj”, „romlott elefántok háza” – olvashatjuk, majd Penckófer János elemzi líráját „Élményválogatás. Az idegenségnek és a szójelentés felszámolásának az esélyeiről Bagu László két kötetében” című tanulmányában. Az összeállítást Papp Endre interjúja zárja: „A vers viszi kezemet”, amelyben Bagu László költészetének gyökereiről, főbb motívumairól és alkotói magatartásáról beszél.
  • Balla D. Károly „Az űr szele” c. írása nyerte az I. díjat a zEtna webmagazin és az Orbis folyóirat közös irodalmi pályázatán.
  • A Beszélő c. folyóirat szeptemberi száma Balla D.Károly Mégis, kinek a státusa c. írását adta közre (rövidesen olvasható honlapunkon is), Vass Tibor versébe „beleírt” novelláját pedig De nem, de elég, no igen, no hiszen címmel a zEtna webmagazin publikálta.
  • Szeptember 5-én megnyílt a Kanizsai Írótábor. Az alkotói összejövetel munkájába, amelynek témája a JÁTÉK, szeptember 25-éig virtuálisan is be lehet kapcsolódni.
    További részletek a zEtna honlapján.
  • Szeptember 7-én Ungváron felavatták a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége székházát. A BeregInfó fotóján a szervezet vezérkara: Horváth Sándor, Gortvay Erzsébet és Dupka György, valamint Komlós Attila, az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke.
  • Szeptember 8-án került sor a Balatonfüredi Nemzetközi Költőtalálkozóra és a Salvatore Quasimodo Költőverseny díjkiosztó ünnepségére. (A nemzetközi zsűri a legjobb 12 közé sorolta és oklevéllel díjazta Balla D. Károly pályaművét.)
  • Medveczky Ágnes OLVASÓ-KÖNYV c. kiállítása 2001. szept. 16-án nyílt meg az Átrium Galériában: 2112 Veresegyház, Fő út 53. Az installáció október 9-ig tart nyitva
  • A Miskolcon sorra került III. Országos Közművelődési Telematikai Konferencián Balla D. Károly Internetes kultúra Kárpátalján – egy író szemével címmel tartott bemutatóval egybekötött előadást szeptember 27-én.
  • Elkészült a Magyarok a Világban. Kárpát-medence c. reprezentatív könyvet bemutató internetes oldal, amelynek kárpátaljai fejezete számos hasznos információt tartalmaz.
  • Szaporodnak a szövegek a zEtna webmagazin Szoba kilátással c. oldalán, amely a Kanizsai Írótáborban és azóta az adott téma és festmény alapján született írásokat közli. A publikált anyagok közt található Balla D. Károly Adieu, monsieur Chopin c. szonettje (eredetiben és Sava Babić fordításában), valamint egy Vass Tibor-versbe „beleírt” novellája De nem, de elég, no igen, no hiszen címen.

Kárpátalja-nap a Károlyi Palotában

Szeptember 11-én a Károlyi Palotában a „Kárpátalja nap” rendezvénysorozat keretében Fülöp Lajos, Botlik József és Dupka György tartott előadást. Ezt követően irodalmi estre került sor Balla D. Károly, Berniczky Éva és Nagy Zoltán Mihály résztvételével, közreműködött Trill Zsolt színművész, aki Kovács Vilmos, Fodor Géza, Vári Fábián László, Füzesi Magda, Cséka György, Bagu László, Lengyel Tamás, Balla D. Károly, Berniczky Éva és Nagy Zoltán Mihály műveiből adott elő.

Az alább kiemelt rész csak jóval később közzétett naplómból származik, az akkori Manzárd-oldalon nem szerepelt :

Irodalmi estünk a Károlyi-palotában. Előtte hosszas előkészületek, egyeztetések Elek Tibivel, aki szervezte és szerkesztette a „Kárpátaljai Nap” irodalmi részét.  A közéleti rész egy magyarul gyöngén tudó kárpátaljai ruszin vezető, lapszerkesztő beszámolójával kezdődött. Aztán Botlik József irodalomtörténész tartott előadást Kárpátalja történelmi múltjáról. Szereplésének egyetlen visszássága az volt, hogy nem korlátozódott a tények szakszerű ismertetésére, hanem „hangulatot keltett”. Persze Trianon, a cseh elnyomás vagy a ’44-es deportálások ügyében nehéz higgadtnak maradni, ám nem hiszem, hogy történészhez méltó magatartás „igazságot osztani”, mint ahogy olyan kijelentéseket sem kell volna talán megengednie magának, miszerint most olyasmit fog mondani, ami a szélsőséges liberálisoknak nem tetszene, de hát itt biztosan nincsenek szélsőséges liberálisok, mert azok nem járnak ilyen rendezvényekre. Jóska nemzeti érzelmű és mondjuk enyhén jobbos beállítottságú, de a tényeket, eseményeket mindig tárgyilagosan interpretálta; úgy éreztem, ezúttal kicsit elvetette a sulykot. Ebben, könnyen lehet, a közönség összetétele és „elvárása” is közrejátszhatott: a termet zsúfolásig megtöltők jó háromnegyede Kárpátaljáról elszármazott, nagyobb részt idős emberekből állt, akik pontosan azért jöttek ide, hogy saját életük sérelmeit visszahallják.

Botlik után Dupka György következett, aki a mai helyzetet volt hivatott ismertetni. Gyuri még mindig meg tud lepni fogalmazásának hevenyészettségével, szótévesztéseivel csakúgy, mint véletlen vagy szándékos csúsztatásaival, pontatlanságaival. Általában ambicionálja, hogy kemény ugocsai gyerek képében tűnjön fel, aki nem ijed meg a saját árnyékától, és jól megaszondja a dolgokat. Ezzel együtt húsz év óta, amióta megnyilatkozásait hallgatom, mindig az volt a benyomásom, hogy nagy zűrzavar van a fejében. Egyetlen előadáson belül egymásnak ellentmondó nézeteket képes képviselni, és ez híven tükrözi cselekedeteit is: ugyanazokat támadja, akiknek időnként benyal, azt kárhoztatja, amit elismer, az ellen ágál, aminek maga is haszonélvezője.

Szünet után jött a mi szereplésünk: Elek Tibor kérdéseire válaszolva hárman – Nagy Zoltán Mihály és mi ketten Évával – beszéltünk írói munkánkról, illetve, nagyon röviden, a régió irodalmi-kulturális életéről és infrastruktúrájáról (erről főleg én). A többheti egyeztetés, levelezés Tiborral főleg éppen arról szólt, hogy igyekeztem meggyőzni: amennyire csak lehet, vigyük el az irodalom irányába a beszélgetést. Ott lesznek előttünk azok az előadók, akik majd megvilágítják a kárpátaljai magyarság helyzetét, minekünk hadd ne kelljen önmagunkon kívül mást képviselnünk. Tibi ezt a kívánságunkat tolerálta, így javarészt szakmai kérdésekről beszéltünk, annak ellenére, hogy a közönség mitőlünk is szívesebben hallott volna valami kisebbségi tipródást.

Színész vendégünk is volt: a beregszászi színház üdvöskéje, Trill Zsolt igazán kitűnően interpretálta a jelenlévők és más költőink írásait; különösen – úgy éreztem – a modernebb, formabontóbb versek hangjára talált rá; Csékát és Bagut egészen kitűnően mondott.

Az estet szerkesztette és vezette Elek Tibor. A rendezvénysorozat zárásául a Credo együttes lépett fel.

A nap folyamán megtekinthetők voltak Kovács Sándor kárpátaljai fotói. (Tőle kaptuk a fenti felvételeket is: fent: Trill Zsolt, Balla D. Károly, Elek Tibor, Berniczky Éva, Nagy Zoltán Mihály; balra: Elek Tibor és Balla D. Károly; lent: Balla D. Károly, Elek Tibor, Berniczky Éva és Nagy Zoltán Mihály).

Olvass tovább

UngParty Manzárd 2001. április-június

Szerző:

Balla D. Károly blogja 2001-ben hírfolyamként indult Kárpáty Newság, majd UngParty Newság címen, a személyes jegyzetek megjelenésével UngParty Manzárd lett a neve. (Ez itt újraközlés) UngParty Newság 2001. április-június Áprilisban részt vettünk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon A kiadói műhelyek legrangosabb magyarországi szakmai seregszemléjén a Budapest Kongresszusi Központban standunkon április 26-30 között igyekeztünk bemutatni a kárpátaljai … Olvass tovább

UngParty Manzárd 2001. január-március

Szerző:

Balla D. Károly blogja 2001-ben hírfolyamként indult Kárpáty Newság, majd UngParty Newság címen, a személyes jegyzetek megjelenésével UngParty Manzárd lett a neve. (Ez itt újraközlés) UngParty Newság 2001. január – március Rövid hírek 2001. januárjában megjelent UngBereg 2001 c. almanachunk. 2001. január első hetétől felkerült a világhálóra a Kárpáti Igaz Szó: hhrf.org/karpatiigazszo Új online hetilap … Olvass tovább

Utolsó levelek Nagy Zoltán Mihálynak

Szerző:

Balla D. Károly levele NZM-nek, 2001. január 9.

ami kívülről jön, azt megítélni nincs jobb mérce, mint a magam ízlése

novelláddal nem az a bajom, hogy népi-nemzeti küldetéstudat áll mögötte, s hogy a realizmus (?) jegyében született – hanem az, hogy nincsen jól megírva, hogy rosszak a mondatai, hogy elriaszt átlátszóan didaktikus jellegük, hogy szerintem éppen hogy nem a realizmus, hanem egyre inkább a naiv romanticizmus jegyében születtek.

Zolikám,

egyre inkább elbeszélünk egymás feje fölött, nem tudom, van-e értelme vitánknak. Te lecövekeltél olyan elvek melyek, amelyek nagy részét én téveszmének gondolom, meggyőződéses alapon közelítesz mindenhez, úgy teszel, mint aki kifogta a zavaros tóból az igazságot, és már nincsenek kételyei. Csak bámulom, milyen biztonsággal jelented ki, hogy amit csinálsz, az jó, sőt, csak ez a jó.

Én sokkal több tépelődéssel, bizonytalansággal, kétellyel nézem a világot és pláne magamat benne. Tudom, hogy ami kívülről jön, azt megítélni nincs jobb mérce, mint a magam ízlése: ha más szempontokat érvényesítek, az már nem az én véleményem lesz. Ezzel így el is vagyok mostanában. Nagyobb bajom, hogy ami a magam munkája, azt saját ízlésemmel képtelen vagyok megbecsülni, mert befelé fordítva ez a műszer nem működik megbízhatóan.

Te viszont, úgy látom, magad el tudod dönteni, hogy egy novellád jó, és ebben egyáltalán nem ingat meg a véleményem, hogy szerintem meg nem az. Ami még önmagában egészséges dolog lenne, ha te e mögé nem képzelnél (most újra!) valami összeesküvést, a gonosz modernek mesterkedését. Egyszer már beleestél ebbe a kelepcébe, amikor az én Fiúk-iránti megbecsülésemet, általam történt „futtatásukat” nem tudtad magadnak megmagyarázni, hát összefantáziáltál valami érdekszövetséget, hogy nekem valami gyanús érdekemben áll Csékát favorizálni, stb. Akkor sem akartad elhinni, hogy amit a Fiúk csinálnak, az nekem egyszerűen tetszik, ezt értékesnek és követendőnek gondolom, és roppant módon hasznosnak találom, hogy szellemi életünk állóvízét kicsit felkorbácsolták. Te akkor megbocsáthatatlan bűnnek vélted az ő tevékenységüket, amelyet be kellene tiltani. Aztán látványosan felülbíráltad ezt, amikor folyóiratukról mondva véleményt elismerőleg szóltál munkáikról.

Most újra valami mérhetetlen görcsben vagy, már-már üldözési mániád kezd kialakulni, rólam azt hiszed, hogy az elvetemült modernek uszályába kerültem, mi több, eksztatikus állapotomban tagadom a hagyományos értékrendet.

Én meg már unom neked újra s újra leírni, hogy egy-egy novelláddal nem az a bajom, hogy népi-nemzeti küldetéstudat áll mögötte, s hogy a realizmus (?) jegyében született – hanem az, hogy nincsen jól megírva, hogy rosszak a mondatai, hogy elriaszt átlátszóan didaktikus jellegük, hogy szerintem éppen hogy nem a realizmus, hanem egyre inkább a naiv romanticizmus jegyében születtek.

Most meg mintha kifejezetten cukkolni akarnál: ráírod a kéziratra, hogy a novelláid legjava közt tartod számon – s teszed azt azzal az írással, amelyet a sok szóvirág okán először paródiának gondoltam (bízisten nem akarlak sértegetni, de ez az igazság), s csak a második lapon értettem meg, hogy te „Az ezüstfényben megtestesült csoda lassan, méltóságteljesen úszik a zötykölőssé vetemedett makadám fölött” mondatot, meg „a helybeli anyaszentegyház erős bikanyakon trónoló feje” meg „a fogsorát fényességes mosollyal villantó férfiú” kifejezést alighanem komolyan gondoltad. Pedig már majdnem azt hittem, megjött a kedved az iróniához, s azonnal eszembe jutott Petőfinek A helység kalapácsa, abból a helybéli lágyszívű kántor, meg a kegyelmes úr két pej csikajának jókedvű abrakolója, meg a többi. De úgy látom, amit Sándorunk haj de régen kifigurázott és köznevetség tárgyává tett, azt te képes vagy komolyan véve 2001-ben leírni.

Hát a te dolgod, cimbora! Én elmondtam, amit gondolok, többet nem tehetek, és többet ismételgetni sem szeretném: úgy érzem, nincs értelme.

Ugyanez vonatkozik az irodalomról vallott nézeteink különbségére is: miért írjam le újra, hogy szerintem kapitális félreértés áldozata vagy, s ahogy Csurka zsidó-bolsevista összeesküvést sejt a magyarok minden baja mögött, te úgy „kozmopolita uraimék” fondorkodását sejted a mögött, ami pedig természetes folyamat: változik a világ, változik az irodalom, ami ma modern, az holnap hagyomány, ami ma polgárt pukkaszt, holnap az a természetes, holnapután pedig már túl is haladják, amit pedig csak a divathullám tartott magasban, egészségesen elfelejtődik. De miért hivatkozzam én Adyra az irodalomban, az impresszionistákra a festészetben, Wagnerre a zenében (maguk korában botrányt keltett művészetük, aztán elfogadták, ma meg lassan már porosodó klasszikusok), ha te lecövekeltél valami öröknek gondolt értékrendszernél, aminek a létjogosultságát én soha meg nem kérdőjeleztem, csupán azt a nézetemet fejtettem ki, hogy nekem jobban tetszik a másmilyen, az előre mutató és nem hátra lépegető művészet, és azt gondolom, hogy a mai felgyorsult, zaklatott, értékváltó korszellemet jobban, hitelesebben fejezi ki.

De miért mondjam ezt el újra? Vagy azzal miért érveljek, hogy alapjában én magam is hagyományos alapokon nyugvó irodalmat művelek, novelláim pedig nyugodt szívvel nevezhetők realistáknak, és inkább csak kifejezőeszközeimben (főleg a versekben) vannak hangsúlyos modernista elemek. Vagy miért áruljam el neked, hogy kb. egy éve olvasom a Száz év magányt, ami (ha már választani kell) sokkal inkább realista, mint posztmodern; vagy miért beszéljek arról, milyen élvezettel olvastam el Barsy Kálmán spanyolul írt, magyarra fordított, teljesen hagyományos kis remek novelláit, vagy azt, hogy Déry vagy Babits általam annyira kedvelt regényei is a nagyrealizmus (no persze: a modern realizmus) jegyében születtek – stb.

Fölösleges lenne a győzködésem, mert te ellenségképben gondolkodsz, és biztos vagy abban, ha nem hozzák le egy novelládat, az nem azért történik, mert gyönge az írás, hanem mert a kozmopoliták, posztmodernek, idegenlelkűek, hazátlanok, zsidók, buzik stb. mesterkedése megakadályozta az igaz értékek megdicsőülését.

Még hogy én vagyok eltévelyedve?

Olvass tovább