Alberd Yollaka
A MENTSÉG
nem érdekli, ha félvállról veszed
és némán tűri el a hazugságot
eltitkolja, hogy régen másra vágyott
és elrejti a felkapart sebet
és mintha minden rendben volna – mered
a felmutatott ékre. sosem lázad
és szinte kéri azt, hogy megalázzad
ha ezzel bármi jót tehet neked
de tudd meg, egyszer mégis megelégli
hogy folyton folyvást rá hivatkozol:
hja, én sem vagyok már a kedves régi
– ezt mondja majd és hátadon dobol
és torkodra feszíti jól a sálat
nevét hogy mondd ki végre: Késő Bánat.
Balla D. Károly fordítása
Megjelent: Forrás, 2011/9.
A közlemény másik két verse: A maradó | Félig fényből félig félhomályba
Facebook hozzászólások