Szomjas ajka megtorpan

Levelet kapni mindig öröm. Még ha olvastán a „kárpátoki kis hazában” az embernek meg is torpan a szavakra szomjas ajka…

Tisztelt Balla Úr!

Nem vagyok irodalom szakértő és a versekhez sem értek jobban, mint egy művelt kulturális embernek illik. Sok könyvet olvasok, járok színházba, szeretem a magyar nyelvet. Éppen ezért háborodtam fel az Ön egyik versén, amelyik kerékbe töri szép anya nyelvünket. Épp kivettem a könyvtárunkból az új verskötetét, és pont ott nyílt ki, ahol valami égi fapinát említett az utolsó sorba. Csupa nyakatekert, érhetetlen, befejezetlen mondat – nagy sületlenség az egész. Vissza adtam a könyvet. Igazán tanulhatna nagy költőinktől, de nem is kell messzire menni, mert Kárpátalján is vannak akik jobban ismerik nyelvünket és szebben verselnek. Az én kedvencem például az a vers, amit már megzenésítve is hallottam, kifejezi a mi életünket, a Beregszászi utcákról szól  és így kezdődik:

Ember jár a kocsmákban
Ukrán színű kucsmában,
Magyar szíve megdobban,
Szomjas ajka megtorpan.

Írjon Ön is ilyent, ha azt akarja, hogy legyen vers olvasó Kárpátalján.

Tisztelettel

egy olvasó a Bereg vidékről, ahol még tudnak magyarul.

Némi magyarázat a fentiekhez:  itt olvasható az emlegetett >> fapinás vers  // – és itt található >> az ajakmegtorpanós vers  // De ez még semmi!  A Google segítségével – Ó JAJ! – megtaláltam a megzenésített változatot is a „kárpátoki kis hazáról”. Maradandó élmény: >> hallgassátok