T.Ú.K. – Tanár úr kérem!

Az öröm legalább háromszoros: új magyar tévéfilm született; Karinthy Frigyes művei alapján készült; nagyon-nagyon jó lett! A T.Ú.K. – Tanár úr kérem! c. produkciót (rendezte Mátyássy Áron, 2011) tegnap sugározta az m1, és mi nagy élvezettel vettünk részt a többszörös időutazásban: vissza a 20. század elejére, Karinthy korába, s azon belül is ingajáratban a felnőttkor és a diákévek között. Az alapötletet nyilvánvalóan az író Találkozás egy fiatalemberrel c. novellája adta, sikerült azonban jót csavarni rajta: a filmben ifjú önmagával agyműtétje közben találkozik a főhős, s ennek megfelelően váltakoznak az Utazás a koponyám körül c. regényből és a Tanár úr kérem! történeteiből ismert epizódok, bőven megtűzdelve más írásokból vett motívumokkal, sőt, versrészletekkel. A gazdag montázsból igazi műegész lett: Karinthy szellemének megfelelő alkotás, amelyben a súlyos tragikumhoz, az élet értelmét firtató mélységekhez a legtermészetesebb módon társul a játszi könnyedség, a jóízű humor. Mindez a legnemesebb filmes eszközökkel történik: megragadó az erőteljes, olykor szürreálisba hajló képi világ, jó ütemben váltakozik párbeszéd, monológ és narráció, meggyőző a színészi játék. Az egészet egy igen jó érzékkel felépített konstrukció tartja egyben, amelyet még zenés betét is gazdagíthat (az Előszó részlete, igen sajátos hangulatú előadásban).

A színészekre külön is érdemes lenne kitérni: Giacomello Robertonak nem az az egyetlen erénye, hogy határozottan hasonlít Karinthyra: játéka meggyőző, ha nem is sziporkázó, a 16 éves Fricit alakító Vilmányi Benett viszont szikrázó erőteljességgel uralja a jeleneteket. Pindroch Csaba kettős szerepe igazi telitalálat (gimnáziumi tanár + a műtétet végző svéd professzor), és kitűnő Hegedűs D. Géza is a szelídségére szigort erőltető igazgató szerepében. Kellemes, üde színfolt a Frici múzsáját hibátlanul alakító Csepregi Brigitta, és kivétel nélkül jók a további epizodisták, felnőttől ifjún át, a csöppség kis varázslóval bezárólag. Mindnyájan harmonikusan illeszkednek az összképbe, gazdagítják a film előttünk kirajzolódó arcképcsarnokát.

Nem sok irodalmi szöveget tudok fejből, egy-egy jelenetnél mégis előre bemondtam a következő mondatot vagy verssort: a film szinte ugyanúgy játszott saját olvasmányélményeimmel, mint Karinthy életművével: elevenné, pezsgővé tette.

Külön örültem annak, hogy egyik kedvenc („féregevős”) Karinthy-aforizmám is elhangzott a „Struggle for life” c. versből:

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton –
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

A Röhög az egész osztály hahotájától így jutunk el a filozófiai mélységekig anélkül, hogy a film egysége egy pillanatra is megbomlana.

Karinthy Frigyes hatalmas és nem egyszer heterogénnek látszó életműve mindenképpen alkalmas arra, hogy új és új filmek készüljenek belőle: jóleső érzés látni, ha a puszta lehetőség olyan magas művészi nívón valósul meg, mint a T.Ú.K.-ban. Ezt a babonásabbak akár le is kopoghatják: tuk-tuk.

Online > a teljes film


több film | több irodalom

 

T.Ú.K. – Tanár úr kérem!, magyar tévéfilm, 2011. Rendező: Mátyássy Áron, író: Karinthy Frigyes, forgatókönyv: Köbli Norbert, zene: Hérincs Dániel, operatőr: Győri Márk, producer: Koller István, Csortos Szabó Sándor, jelmez: Varga Magdolna, látványtervező: Pater Sparrow. Szereplők: Giacomello Roberto (Karinthy), Vilmányi Benett (Frici), Pindroch Csaba (Müller/Olivecrona), Hegedűs D. Géza (Fröhlich), Hollósi Frigyes (Apa), Hevér Gábor (Kökörcsin), Csepregi Brigitta (Tünde). / TÚK, tuk, életrajzi film, agyműtét, Stockholm, tévéfilm, televíziós film, tv-film, művészfilm, kortárs filmművészet, filmélmény, filmkritika, filmjegyzet, rövid tartalom, elemzés, értékelés, vélemény, ismertetés, trailer

A hivatalos ismertetés:

1936. május 5-én az ünnepelt írón, Karinthy Frigyesen koponyaműtétet hajtanak végre Stockholmban. Az operáció közben megjelenik a teremben egy 16 éves fiatalember, akiben Karinthy egykori önmagára ismer. A fiatal Frici az élet és halál határmezsgyéjén tanyázó írót elhívja magával egy furcsa világba. Gyermekkori élményei elevenednek meg előtte, melyeket Tanár úr kérem címmel novelláskötetben is megörökített korábban. Ám az elmúlás nyomasztó közelsége új fénytörésben mutatja meg a nosztalgikus emlékeket. Karinthy aggódva téblábol ebben a kifordult világban, miközben Frici szerelmes lesz, konfliktusba keveredik az osztályfőnökével, megbukik magyarból, katonaiskola néz ki neki, de végül kiderül, hogy az Isten is írónak teremtette. Már csak egy kérdés marad nyitva: vajon sikerül-e Karinthy műtéte, és visszatérhet-e az élők világába?

Írásomat átvette a Papiruszportál: BDK blogos filmkritikáiból

(Visited 674 times, 1 visits today)
Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Üzenni szeretnék Vilmányi Benett Úrnak
    Ezúton is szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet iránta.
    Kizárólag csak a megérzésemre hagyatkozok. Valami azt súgja hogy Ön lesz a Nemzet későbbi nagy színésze. Legyen így. Merthogy én 52 éves lévén már nem érem meg azt a kort amikor Ön majdan a „Nemzet Színésze” lesz.
    Kívánok hosszú életet és sok-sok felejthetetlen film-színházi szerepet!
    Egy tisztelője: Sárközi János „fogaskerekgyarto.hu” :-)

Vélemény, hozzászólás?