Heti örömök

Még nincs is vége a hétnek, lehet, hogy további váratlan örömök érnek (mondjuk megkérdezi valaki, hogy az én álnevem-e a Muhammad Balfas), de így is kellemes fejleményekről számolhatok be. A legkedvesebb: éppen aznap, amikor én egy 8 évvel ezelőtti eseményről emlékeztem meg (Volt egyszer egy Álkárpátráz), Bognár László barátom is nosztalgiázott, ő a 6 évvel korábbi előadásomat idézte fel (jaj, mi ez a múltba révedő elfogódottság? lehet, hogy öregszünk, cimbora?), amikor is Pécsett avantgárd-attitűdökkel megtűzdelt szövegperformanszt mutattam be Salvador Dalí vakítóan napfényes árnyékában. Az est egyik epizódjára utalva kedves pécsi barátom most így kívánt jókat nekem: Sült krumplit BDK-nak! – kösz, ízlett! a cikk folytatódik >>

Tíz éve blogolok

A hónap elején egyszemélyes megemlékezés szerény, de felemelő keretéi között méltattam blogírói nagyságomat. Erre a méltán megérdemelt ünnepi gesztusra egy évforduló alkalmából került sor. Bár naplójegyzeteim 1997-ig visszamenően olvashatók a neten (lásd: Manzárd archívum), igazi webnaplót 2002 szeptemberében kezdtem írni. 2000-ben indított akkori fapados webrendszeremnek kezdettől volt egy hírrovata, amely eleinte csupán információk közlésére szorítkozott. Később a híreket egyre gyakrabban és egyre hosszabban kommentáltam, mígnem 2002 szeptemberétől Közhírek, magándohogások alcímmel valódi netnaplóvá tettem. A blog kifejezés ekkor még alig volt használatban, a blogolás valódi ízét én is csak később ismertem meg. A 2002-es – olykor nagyon tanulságos – jegyzeteimet később újrapublikáltam egy alkalmasabb bloghelyen (akit érdekel, szép fordított kronológiában a szeptemberieket itt találja: Manzárd  2002/szeptember). Azt hiszem, ezeknek a ma már ártatlannak látszó, akkor még igen szokatlan magándohogásoknak meglett a maguk kézzelfogható haszna: a kárpátaljai magyarságszervezetekkel és az irodalmár kollégák többségével való végső szakításhoz vezetett.    a cikk folytatódik >>

Webdizájn

Tudom, hogy rajongva szeretitek honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, rozsda és gyenge báránygané színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Ha nem másért, már csak azért is, mert az oldal címében az a szó is szerepel, hogy webdesign. (Az ihlet pedig innen ered: Mondrian-dizájn.) Katt a képre:

Webdesign – honlapkészítés – SEO

Golden Blog 2012

Aug. 20-ától >>itt lehet szavazni<< a HVG Online szervezésében immár 8. alkalommal zajló verseny résztvevőire. A blogokat a kategóriacímek alatt görgetéssel kereshetitek meg és Facebook-bejelentkezéssel voksolhattok. Én több blogomat is beneveztem, a kissé furcsán összevont, vegyes Kult-szórakozás kategóriában a jelen blogra, továbbá a Limerik / Haaiku / Bökvers címen szereplő vers- és aforizma-blogomra és az UngParty Kultblogra szavazhattok, a Szakértői blogok közt találjátok a Honlap optimalizálást, a Helyi érték alatt pedig a Kárpátalja Blogot. Bár gomb nem jár érte, azért csak nyomjátok meg a libacombot!

korábbi tapasztalataimról: Bolden Glob

Használati utasítás

A minap tönkrement a régóta használt drót nélküli egerem. Kolos a kérésemre a nagy választékból kinézett és megvásárolt számomra egy árban megfelelőnek látszó modernebb technológiájút. Kis ügyes jószág: könnyű, gyors, kényelmes. Napok óta ezt használom. Ma valahogy előkeveredett a hozzá mellékelt használati utasítás. A gyártó/forgalmazó 8 oldalas leírásban tudatja a felhasználóval az útmutatásait. Megfeszített szakmai munkával sikerült elkészítenem az eredeti szöveg tömör, ám hiteles magyar fordítását. Így fest: „Kattints!”.

Homo Seo Ludens

Mostanában újra többet játszom. Azt játszom, hogy dolgozom. Azt dolgozom, hogy játszom. Játszom sakkot, gót, seót, irodalmat. Játszom az eszem. Az agyamat játszítom, a logikámat. Odaengedem a homokozóba a kreativitásomat: hadd épüljön a vár, legyen mit lerombolnia a szelíd hullámnak és a bölcs szélnek, amely minden körbefújt alakzatot  örökre megőriz végtelen emlékezetében. Amit homokba építesz, azt a szélbe építed. Amit játszásiból a homokba írsz, rajzolsz, azt egyszersmind belevésted az időbe: őrzi az örökkön fúvó szél.

Dolgozom. Játszom. Honlapokat állítgatok és tologatok a web nagy tábláján. Összelinkelem őket úgy, hogy stratégiámba a Google beleszeressen. Hogy szívet rajzoljon a homokba, amikor rám gondol. Fúhat az internet szele, értem, amit duruzsol: a játék efemer. Ezért örök.

A WordPress angyalai

Az persze remek dolog, hogy a WordPress blogmotornak van magyarított verziója, és az is, hogy ez rendszeresen frissül. Az viszont némileg meglepő, hogy a frissítések letöltése után az egyedi fejléc-képek beállításának a lehetőségét a rendszer az itt látható képpel példázza, három verzióban is mutatva az angyalokkal megerősített opciót. A nemzeti szimbólumok ilyen ízléstelen, mondhatni otromba túlharsogása egy nemzeti intézmény honlapján is fölösleges (az állami és kormányzati honlapok például, nagyon helyesen, sokkal tartózkodóbbak és persze angyalmentesek), egy blog tetején pedig leginkább csak akkor képzelhető el, ha tulajdonosának birtokában van a nemzeti féltégla, amellyel dagadó kebelét veri. Meglehet, hogy a WordPress-felhasználók között akadnak ilyenek, talán nem is kevesen, sőt, az is biztos, hogy ez a fejléc még mindig jobb, semmint ha turulok húznák rajta keresztbe az árpádsávot, de talán egy nemzetközi fejlesztésű szoftver magyarított változatát mégis valami semlegesebb dizájnnal kellene cégéreztetni. Érdekes, hogy saját honlapjukon nyoma sincs semmilyen nemzeti szimbolikának. Hogy a frissítési oldalra milyen túlbuzgóságból kerültek a turbómagyar fejlécek, azt nem értem. Még kevésbé, hogy a WordPress ezzel milyen üzenetet akar eljuttatni felhasználóihoz.

Költözöm – de ugyanitt találsz!

Kedves blogomra áhítozó Olvasó! Rövidesen előfordulhat az az egészen különleges helyzet, hogy ezen a helyen a megszokott látvány helyett azt a téged porig sújtó tájékoztatást találod, hogy tárhelyváltás miatt ideiglenesen blogom bejegyzései nem érhetők el. Ugyanakkor viszont szembesülhetsz további webnaplóim és szájtjaim elképesztően gazdag kínálatával: ezeket fogom ajánlani böngészésre addig, amíg ez a főblog költözőben lesz. Ha pedig közben égetően fontos mondanivalóm lenne számodra, azt a reggeli, déli és esti igényeket is kielégítő blogomban találod, vagyis itt: Frisstök Webéd Vicsora. – A költözködés megtörténte után ugyanitt, ugyanezen a webcímen találsz, és észre sem fogod venni, hogy tobzódó bájaimat és  megabájtjaimat egy másik szerver másik adatbázisából varázsolja eléd a magasságos szoftver. Addig is jó bugizást!

16 megabájtot raksz…

Bármilyen nagy netgurunak is tartom magam (vagy gondolnak sokan), két alapvető webes élmény eddig kimaradt az életemből. 1 – még soha nem tettem fel honlapot ukrajnai szerverre; 2 – még soha nem telepítettem WordPresst.  Mindkettő elég fura, nem? Az első azért, mert hát ésszerű lenne „idehaza” futtatni legalább néhányat félszáz oldalamból – de valahogy semmi bizalmam nem volt a honi internethez (holott amikor úgy látszott, hogy a magyar médiatörvény talán a blogokat is ellenőrzése alá vonja, akkor egy blogger kollégám arra kért, segítsek a webnaplóját ukrán szolgáltatóhoz áttelepíteni…). Az elmaradt második élmény meg azért furcsállható, mert több WordPress-hajtotta blogom van (ez is ilyen, meg ilyen a Blogfő) – ám ezeket Kolos telepítette kérésemre az általa kezelt szerverhelyre, nekem csak be kellett ülnöm a készbe. Ám eljött az ideje, hogy a webvadászataimból kimaradt két legyet most egycsapásra leüssem. a cikk folytatódik >>