Ötvenöt esztendeje ezen a napon tért meg bengáli és maláj őseihez Cecil M. Jeopardy, az egzotikus életű és szemlétetű költő és gondolkodó, miután az antananarivói közkórházban a madár szó hallatása közben kilehelte lelkét. Ebből az alkalomból adom közre néhány aranyköpését.
kult
A költészet világnapja
Jobb időpontban nem is érkezhetett volna az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina üzenete. Nemrégiben írtam neki, mert szerettem volna hozzájutni az általam magyarított Alberd Yollaka-versek spanyol verziójához: Ezeket Ferdinandy György és Herberito közös munkája révén ismerhetik meg az újlatin nyelvet beszélők százmilliói. A rövidesen Budapestre látogató dél-amerikai poéta válaszát éppen ma, a költészet világnapján – WORLD POETRY DAY – kaptam meg, így a lehető legjobb időpontban tehetem én is közzé a spanyol szövegeket.
Unikornis-pénisz metaforák
Azért tévedés volna azt hinni, hogy mindenkinek tetszik a regényem. Bár elég sok pozitívnak mondható kritika jelent meg eddig, némelyikük a még szerintem is túlzó elismerő szavakkal sem fukarkodik (ez persze azért legyezgeti a hiúságomat). Alig hihető, hogy komoly szakmai kifogások még el-elvétve se igazán kerültek megfogalmazásra. Már-már kezdtem elhinni, hogy valóban jó könyvet írtam. Na de aztán jött Stoll Borbolya és alaposan helyére tette a dolgokat:
Alberd Yollaka spanyolul
Nagyon kedves levelet kaptam Ferdinandy Györgytől, Maiamiból. Többek között arról értesített, hogy lefordította spanyolra a korábban általam magyarított Alberd Yollaka-verseket. A tolmácsolásait, hogy nyelvileg és költőileg egyaránt kifogástalanok legyenek, az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina öntötte végső formába. Két verset küldött el az immáron spanyolul is elkészült kis életrajzzal együtt. Utóbbi így fest:
Digitális Kossuth Lajos
Alig néhány éve annak, hogy egy tanácskozáson, miután azt találtam mondani: a digitális kiadások és online megjelenés térhódítása következtében a nyomtatott folyóiratok rövidesen meg fognak szűnni, a könyvtárak pedig múzeummá alakulnak – egy literátus elme demagógiával vádolt. Nem ám valami begyepesedett agyú, remeteéletű öreg szobatudós, hanem egy nálam fiatalabb, a mai kor forgatagában élő kritikus, szerkesztő, irodalomtörténész. Hogy sokan kételkednek a Neumann-univerzumnak a Gutenberg-galaxist lassan magába olvasztó erejében, azt jól tudtam addig is és mindig mosolyogtam, amikor „a könyv illatához” való ragaszkodást hozták fel legfőbb érvként. Demagógiának azonban akkor először nevezték egyáltalán nem utópisztikus, hanem tudományos prognózisokra + privát tapasztalatra alapozott „jóslatomat”.
A megbocsátás gesztusa
Mosonyi Kata kritikája a Tejmoziról „Balla D. legutóbbi regényén is legalább hét évig dolgozott, előzményeinek számos megfelelését találjuk korábbi írásaiban. A Tejmoziban az apa látszólag fiktív szereplő, középszerű festőművész, ám nem nehéz azonosítani az egykor hatalommal felruházott, középszerű íróval, a valós apával, akire a fiú soha és sehogy sem lehetett büszke. Ez a mű is … Olvass tovább
Csönge a spájzban
Csönge egyik régebben feltöltött logó-terve most nyerte el az egyik legnagyobb internetes logó-megosztó portál szerkesztőinek a tetszését, kitették a kiválasztott képek galériájába, így most a főoldalon is látható. Kapja is a lájkokat szépen.
A régi Ungvár képei
Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Most alaposan kicsinosítottam az oldalt, bekötöttem rendszerembe, … Olvass tovább
Dzsakó bácsi D betűje
Akár még láthatott volna is. Amikor 1958-ban meghalt Rómában, én már több mint egy éves voltam. Dzsakó bácsi cirka másfél évvel élte túl nagyapámat, aki viszont nem érte meg első fiúunokája születését.
Annak pedig éppen negyven éve, hogy vezeték- és keresztnevem közé odabiggyesztettem a D betűt. Akkor még csak magamnak, de később, 1973-ban első versem már így jelent meg. Volt is csodálkozás. Senki sem értette, mit keres ott ez az írásjel. Azóta sok százszor, talán ezerszer is megkérdezték tőlem. Első kötetem megjelenésekor még az előszót író, irodalmon kívüli dolgokra szinte az irodalomnál is fogékonyabb irodalomtörténészünk is rákérdezett. Kitaláltam neki egy mesét… No de ki olvassa verseskötetek előszavát? Jószerével senki, így aztán folyton és újra és mindenki mindenütt rákérdezett: mit jelent ott az a D betű.