kult

Az elmúlás szimfóniája

Szerző:

Sain Gábor kis kritikája az Új Nautilus portálon: „Vannak művek, amelyek után csend van. Fülsiketítő csend. Az agy tekervényeiben leülepednek, megszikkadnak, és burjánozni kezdenek a gondolatok. Ilyen könyv Balla D. Károly regénye, a Tejmozi, olvasása közben egy Dobai Péter idézet jutott eszembe: „…az írók a szavakba menekülnek a saját életük elől is, ezért világos, hogy … Olvass tovább

A blöffkirály

Szerző:

A nagy veszteség után Amarillo Slimnek újra a semmiről indulva kellett megalapoznia vagyonát. Madagaszkári levelezőpartnere, Cecil M. Jeopardy tanácsára (akivel vérre menő levelezési sakkpartikat játszott) ismét jelentkezett a hadseregbe és Európába utazott, ahol professzionális csempészhálózatot épített ki és cirka egy éven keresztül üzletelt illegálisan szállított cigarettával, gázolajjal és a katolikus országokban betiltott későbbi Ginsberg-versekkel. Mikor … Olvass tovább

Bárka – Tejmozi

Szerző:

Darvasi Ferenc:
„regényt írni nem más, mint beavatódni”

A szüleit elveszített fiú regénye a Tejmozi. Azé az életkorát tekintve felnőtt, de lelkileg még nem teljesen érett, kész férfié, aki a két halált követően igyekszik elszámolni a múlttal, saját lelkiismeretével, másrészt összerakni az emlékcserepeket. Feladata egyáltalán nem könnyű, hiszen egy sokszorosan terhelt viszonyok közt élt família leszármazottja. Ott van mindjárt a különc apa, a festőművész, aki, a belső sugallataira hallgatva, a család helyett a magányt választja, azt találván az igaz útnak. Vagy az anya, aki az őt cserbenhagyó férje okozta fájdalmat kompenzálva gyermekeit terrorizálja lelkileg. Vagy a húg, akivel szintén nem találja a közös nevezőt hősünk (Balla D. Károly következetesen hősömnek nevezi főszereplőjét), ugyanolyan hideg vele a viszonya, mint a család többi tagjával.

Olvass tovább

Olvasó nélkül a könyv

Szerző:

Bódi Katalin friss olvasónaplója a BárkaOnline portálon: „Berniczky Éva regénye, a Méhe nélkül a bába olyannyira feszes és szűkszavú a történet elbeszélésében, hogy már-már provokációnak érezném sűrű hallgatását, ha nem kapnék valami mást cserébe, ez pedig éppen ennek a sűrűségnek a valamiféle kibonthatósága, a szöveg ugyanis olyan erőteljes képiséggel dolgozik, amely nemcsak önmagáért van, hanem … Olvass tovább

Áldás és átok

Szerző:

Valahol mindig perdül a kocka és pörög a rulett szédítő tányérja, valahol mindig felveszi vagy lecsapja egy játékos a kártyalapokat, óvatos mozdulattal odább teszi a bábot a táblán, nagy gonddal számokat ikszel be a szerencsemezőben. Valahol mindig rúgják, dobják, elütik, megpöckölik vagy épp magukhoz szorítják a labdát, másutt biliárdgolyók koccannak, dominókövek illeszkednek egymáshoz, unalmat űznek … Olvass tovább

Kárpátaljai oldalam

Szerző:

Most pedig szeretnék egy másik oldalamról bemutatkozni – mondta a szép emlékű Antal Imre – és hátat fordított a közönségnek, így mutatva a másik oldalát. Nos, nekem hátat éppenséggel nem kell fordítanom semminek, és nem annyira új oldalamról bemutatkozni akarok, mint inkább egy felújított oldalamat megmutatni szeretném: neve és címe ez: Kárpátalja. Merthogy azért minden ellenkező híresztelés és piréz mivoltom dacára mégiscsak lappang bennem némi lokálpatriotizmus. Még ha olykor ezt jól is titkolom, és nem egyszer úgy tűnhet, mintha tényleg hátat fordítottam volna ennek az áldott-átkozott provinciának. Pedig dehogy. Épp csak másként kötődöm hozzá. Ezzel a felújított honlappal mindenesetre több célom is van, és szeretném, ha kedvelt, látogatott oldallá válna.

Olvass tovább

Pilinszky és az anyagszerkezet

Szerző:

Lengyel Balázs nevezte először a hiány költőjének. De azt is ő állapította meg, hogy Pilinszky képes a legkisebb helyen a legtöbbet kifejezni. Tömörség és hiány egy helyütt, egyazon poétikai térben? Robbanni kész kritikus tömeg és tátongó hiány? A Semmibe helyezett Minden?

Az anyag szerkezete már a görögöket is foglalkoztatta, és el is jutottak merész hipotézisekig. Ám a bizonyosságra évezredekig kellett várni. Ha ma közénk csöppenne Démokritosz és az újkori kutatások  történetét követve először találkozna azzal a felfedezéssel, hogy a világunkat felépítő atomok „belseje” nagyrészt „üres”, joggal lepődne meg. Elképedt maga Ernest Rutherford is kereken száz évvel ezelőtt, amikor híres kísérlete során megfigyelhette, hogy a vékony aranylemezre irányított részecske-nyaláb gyakorlatilag akadálytalanul áthalad a lemezen. A fóliára lőtt alfa-részecskék közül csak alig néhányat térített le pályájáról valami, a döntő többségük nem ütközött semmibe. Mindez, kicsit leegyszerűsítve, azt jelentette, hogy az aranylemezt alkotó atomok az alfarészecskék méretét sokszorosan meghaladó sok-sok semmiből és nagyon kevés valamiből állnak. Nagy űr és benne gyéren elhelyezkedő szemcsék: ez az anyag!  Ezután alakult ki a Niels Bohr pontosította atom-modell, amely a Naprendszer felépítéséhez hasonlította az anyag mikroszerkezetét: a roppant tömör atommagok körül, mint a Nap körül a bolygók, tetemes távolságra keringenek az elektronok. Közbül pedig nincsen semmi. A maximális tömörség apró gócai – és köztük hatalmas hiányok. Ez a kettősség képezi világunkat mind a parányok, mind a kozmosz szintjén.

Olvass tovább

Arabella a csillagokból

Szerző:

Büszkén mutatja hét esztendei munkájának bordó műbőrbe kötött eredményét. Újra és újra nekifutok a hosszú címnek, aztán inkább belelapozok… Van benne elég sok helyszíni fotó, jobb híján elidőzöm a hegyi kunyhóknál, fatemplomoknál. Hümmögök, mintha ismerném ezt a világot. Holott a külsőségeit sem eléggé. De mennyivel többet tudhat az, aki a legmélyére ásott.

Olvass tovább

Kabátlopási ügyem

Szerző:

A közvéleményt foglalkoztató elnöki plágiumgyanú jó alkalmat ad számomra, hogy felidézzem, magam miként keveredtem kabátlopási ügybe. Az eset a ma már messzinek tűnő múltba, a hanyatló szocializmus cenzúraterhes esztendeibe vezet. A történet eléggé szövevényes, így kis bevezető és néhány kitérő elkerülhetetlen.

Olvass tovább

Csontváry szerelmesei

Szerző:

Kicsit mindig csodálkozom azon, amikor a nívósnak, igényesnek számító hírportálok képszerkesztői slendriánul végzik a munkájukat.  Nemrégiben is a hvg.hu oldalán tettek rossz illusztrációt a szöveg mellé (Picasso szeretőjének álma), most is ugyanitt szúr szemet, hogy a valaha legnagyobb áron elkelt magyar festmény, a sokáig lappangó Csontváry-kép ellopásáról közreadott hírbe nem a Szerelmesek találkozása, hanem a Magányos cédrus reprodukcióját tűzték. Holott az előző kép is könnyen fellelhető a neten, még a Wikipédia is közöl jó minőségű reprót. Én találtam annál is jobbat, nagyobb felbontásút, alább közreadom.

Olvass tovább