Bájos főszereplő, kedves történet, olykor költőivé nemesülő mulatságos helyzetek. Mese keveredik a vaskos valósággal, a tenger fennkölt szépsége áll szemben a partján álló viskó sivárságával, az orosz lélek magasztos szimbólumát, Moszkvát elönti a hazug reklám. A tengerben fogant Alisza nem lehet balerina (ez minden orosz kislány álma), viszont megnémul, hogy aztán már a fővárosban a folyóból kimentsen egy öngyilkos fiatalembert, akinek első kérdésére újra megszólalhat, s akibe persze halálosan beleszeret. A fiú holdbéli telkeket árul jó pénzért, a lány zöldre festi a haját, utcán járó reklámfigurák belsejében sírja el a viszonzatlan szerelem minden bánatát. Leginkább azonban mosolyog, képzelete újra és újra a fényes tengerpartra viszi, ide száll akkor is, amikor boldog futásában halálra gázolja a kegyetlen valóság.
Szép, kedves, szórakoztató és helyenként meghatóan lírai film Anna Melikian Hableánya (Ruszalka, 2007), amelyet a boldogságkeresés egy modern meséjeként értelmezhetünk. Megérdemelten sikeres, többszörös fesztiváldíjas alkotás, közönségfilm – a szó jó értelmében. Nem hatol ugyan a lélek mélyrétegeibe, nem ereszkedik le az összefüggések szövevényébe. De miért is öltenénk magunkra a mélybúvárok súlyos mezét, amikor csak egy kellemes lubickolásra vágyunk?!