Szokatlan telefonhívás vasárnap délelőtt. Kissé erőszakos férfihang, túlzott magabiztosság. A hívó bemutatkozik (semmitmondó tucatnév), az ukrán biztonsági szolgálat (SzBU) őrnagyának mondja magát. Minden bevezető nélkül rákérdez: kettős állampolgár vagyok-e.
A tájékozott BDK
Mihez ért Balla D. Károly? – részlet Markovits Teodóra Miért nem szeretjük BDK-t c. esszéjéből – Elkezdesz beszélgetni BDK-val például az Amazonas bal parti mellékfolyóiról. Felveted a témát, mondasz néhány konkrétumot, vázolod a problémákat, majd várod a reagálást. BDK-nak viszont halvány fogalma sincs a dologról, de persze ahhoz gyáva, hogy ezt bevallja. Mit tesz ilyenkor? … Olvass tovább
A 
Tudjátok, Papjancsinak azt a balféket hívjuk, aki rosszul meséli el a viccet, mert nem érti a poén lényegét, illetve ha érti, akkor meg elügyetlenkedi. Ha elmondásait nem is, őt magát joggal tarthatjuk szórakoztatónak: viccei helyett a viccet rosszul mondó Papjancsi válik humorforrássá. Így aztán balfék barátunk maga is viccek szereplője lett, se szeri, se száma a Papjancsi-vicceknek. Ha valaki még nem találkozott ezekkel, ajánlom a 
Jó az, ha az embernek van egy kormánya. Biztosan jó, mint ahogy általában jobb szokott lenni, ha valami van, mint az, ha valami nincs. Ezt én akkor értettem meg, amikor háromévesen először látott meztelenül egy nálam fiatalabb kislány, és roppant módon elcsodálkozott azon, hogy nekem van valamim, ami neki nincsen. Amit én persze nem hittem, mármint hogy neki ne lenne ugyanolyanja, így hát ő is meztelenre vetkőzött, és neki valóban nem volt, ami nekem nagyon is. És akkor nagyon büszke lettem, hogy lám csak, lám, nekem igen, neki pedig nem, és észrevettem, hogy a kislány is irigyli tőlem.