Virtuális élőlánc József Attila szobra körül

Politikai Google-performance 2011

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen

Frissítés 2015. Volt egyszer egy Google-performanszom. Voltaképp politikai webakciónak szántam, tiltakozásnak. Alább olvasható, hogy mi ellen. Az internetes keresőtalálatok ilyetén célra való felhasználását nem először kíséreltem meg, vélhetőleg nem is utoljára. A cél az volt, hogy a költő budapesti (Kossuth tér, rakpart) szobrának eltávolításával kapcsolatos Google-keresésekre minél több változatban az én azon weboldalaim kerüljenek élpozícióba, amelyek a tiltakozást fogalmazzák meg. Hogy ennek a nagypolitikára nézve lehet kényszerítő hatása, azt pillanatig sem gondoltam, de azt igen, hogy a téma és a fejlemények iránt érdeklődő olvasók szembesüljenek azzal a véleménnyel, hogy amit a kormánypolitika ez ügyben képvisel, az sokakban – így egy József Attila-díjas kárpátaljai magyar íróban – ellenérzést válthat ki. Hogy ez mennyire lett így, arra nézvést nincsenek adataim, de az tényt, hogy a találati oldalak (SERP) sokaságát foglalták el weboldalaim. A tiltakozás józsef attila és józsef attila szobra – tiltakozás keresőkifejezésekkel még most, négy év múltán is az én weblapjaim állnak a találati lista élén, holott közben ezeket az oldalakat már nem optimalizáltam, nem támogattam friss linkekkel. Egy 2015-es keresőmarketing projektemben azonban jól jött nekem az akcióm műfaját megnevező virtuális élőlánc kifejezés, ugyanis a virtuális szerverek felhasználói igénybevételét kínáló weboldalak Google-helyezésének a javítása volt a célom, és a szóazonosság okán az erre a kulcsszóra optimalizált honlapokon releváns hivatkozásokat helyezhettem el. Így történik ez a jelen blogbejegyzés esetében is. A felhívás szövege alatt az új SEO-akcióban részt vevő oldalak hivatkozásai is felsorakoztak egy másfajta linkláncolatba. 

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen – Virtuális élőlánc József Attila szobra körül

józsef krt budapest laptopszervíz

Magyar országgyűlési képviselők a budapesti Kossuth tér teljes átalakítására vonatkozó határozati javaslatot nyújtottak be. Elképzelésük törvényerőre emelkedése esetén vissza kellene állítani „a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotát” – ez többek között az ott található közismert és közkedvelt József Attila-szobor eltávolítását is jelentené.

A magam módján ezúton internetes akció keretében indítom el tiltakozásomat az ellen, hogy a több mint 30 esztendeje „a rakodópart alsó kövén” békésen üldögélő kedves költőmet valamely idióta politikai felforgatótevékenység keretében méltó helyéről elmozdítsák.

December 3-áig teljes intenzitással folytatandó tiltakozó akciómnak azzal kívánok nyomatékot szerezni, hogy a Google keresőben publikációimmal elfoglalom az adott kulcsszavakkal adódó találati listák első helyeit. Tervem: elérni azt, hogy javarészt e tiltakozás szövegeire mutató linkek jelenjenek meg a következő keresőkifejezésekre:

  • virtuális élőlánc
  • élőlánc József Attila szobra körül
  • Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen
  • József Attila szobra – tiltakozás

Olvass tovább

Egmont ’56

Aki közelebbről ismer, jól tudhatja: hajlamos vagyok arra, hogy zsigerileg viszolyogjak minden olyasmitől, amit túl gyakran, túl erőszakosan  akarnak az orromra kötni. Egykettőre megcsömörlöm a nyakra-főre ismételt frázisoktól, sulykolt véleményektől,  tukmált nézetektől, agyonjátszott zeneszámoktól, a túlhasználatban elkopott szavaktól, a sok nézéstől elhasználódott arcoktól, képektől. Rám ellenkezőleg hatnak az üptre sugárzott reklámok és olykor még az eredeti műtől is eltaszítanak a sorozatgyártott reprodukciók.

Épp ezért ódzkodom mindenfajta ünneptől is: mindig ugyanazok a közhelyek és külsőségek, azonos rugóra járó rítusok, tartalmatlanná vált megszokások, hagyományok, amelyek gyakorlását mások várnak el tőlünk.

Amikor december elején felhangzik a rádióban az első Jingle Bell, tudom, jobb, ha Vízkeresztig be sem kapcsolom a készüléket. Ugyanígy semmi gusztusom minden augusztus 20-án újra és újra az István a királyt nézni és hallgatni. Ahogy teltek az évek, egyre korábban kapcsoltam máshová, mígnem most már a főcímnél kattintok. (Na jó, ez legelső alkalommal sem lopta magát szívem csücskébe.)

Olvass tovább

Nem piréznek való hely

Piréz blog: Első látásra is nyilvánvaló, beleturkálva még inkább kiderül, hogy ez a nemzeti regiszter mennyire hamis hangon szól. Leginkább kormánypropagandának minősíthető, illetve egy olyan pártideológia szócsövének, amely valójában nem egyesíti, hanem megosztja a magyarságot. Önérzetes piréz nem regisztrálja magát Semjén kenetteljes mosolya alá.

Valld magad Piréznek!

A fenti címmel szerveződik akció a Facebookon. Aki csatlakozna, ide kattintson. Ezúton – úgy is mint Első Piréz – forrón üdvözlöm a kezdeményezést és köszönöm a szíves meghívást, azonban – mint magánpiréz – a kollektív pirézgyakorláshoz ezúttal sem csatlakozhatom. Ellenben kívánok sok-sok résztvevőt, továbbá eredményes és szórakoztató piréziádát a weben.

Olvass tovább

Kertész Ákos hétszer

A Kertész Ákos-ügy

Miért kínos a Kertész Ákos ügy?

1. Elsősorban persze azért kínos az ügy, mert a jelentős magyar író olyan megfogalmazásra ragadtatta magát, amelyet nem lehet mentegetni. Erre a mondatra:

A magyar genetikusan alattvaló

– nincs mentség, bárhogy is csűrjük vagy csavarjuk, hiába szépítjük a helyzetet a kontextusra való hivatkozással, az írói munkásságba helyezéssel, szólásszabadsággal, történelmi tapasztalattal és személyes keserűséggel,  értelmezési kísérletekkel. Elvi szempontból a Kertészé bizony nem különbözik  A cigányok genetikusan tolvajok, A zsidók genetikusan büdösek típusú mondatoktól. Ezek rasszista kijelentések. Aki mást mond, mellébeszél.

Olvass tovább

A vereckei botránykő

Megírható-e a vereckei honfoglalási emlékmű hiteles története?

vereckei emlékműHa lenne Kárpátalján tényfeltáró újságírás (mint ahogy nincs), s ha lennének pártatlan tényfeltáró újságírók (mint ahogy nincsenek), akkor aligha adódna számukra hálásabb téma, mint az újonnan megépített vereckei honfoglalási emlékmű hiteles története. Ennek nyilván azzal kellene kezdődnie, hogyan vették rá annak idején, ezerkilencszázkilencven valahányban egy hegyvidéki község vezetőségét, hogy földterületet adjon el egy magyar szervezetnek, majd azzal kellene folytatódnia, hogy a meg nem kapott megfelelő engedélyek ellenére tetemes magyarországi és nyugati támogatásokkal hogyan indult meg az építkezés, s hogyan könnyebbültek meg az építtetők, amikor az ukrán nacionalisták rombolásukkal megakadályozták az emlékmű befejezését, mert így nem kellett elszámolni az elúszott sok nullás összegekkel.

Olvass tovább

A függetlenség ára

kármentő pánsípMár nem is emlékeztem a Pánsípnak erre a kis helyes logójára (persze én kreáltam), amelyet többek között levelezésemben használtam: a szerkesztőség címe és elérhetősége mellett ez szerepelt a levelek fejlécében. Most úgy akadtam rá, hogy nem jutott eszembe egy régi szerzőnk neve, ezért belekotortam a digitális archívumomba, ahonnan kármentés címén időnként publikálok is ezt-azt. De más érdekességre is bukkantam: egy 1996-ban kelt levél tanúsága szerint éppen 15 évvel ezelőtt léptem ki a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségéből – azóta vagyok független, tartottam magam ahhoz, amit akkor komoly elhatározással bejelentettem: „a belátható jövőben nem kívánom semmilyen szervezetnek a tagságát gyarapítani”.

Olvass tovább