Dsida Jenő születésének 105. évfordulója alkalmából a roppant megtisztelő „egy blogger” néven bekerültem a Magyar Nemzeti Digitális Adattárba… illetve persze csak a portálon közölt „egy cikkbe”: »…az emberi ostobaság még mindig nem tud mit kezdeni művészetével. Tavaly március 15-én egy blogger figyelt fel rá, hogy a Duna TV ünnepi műsorában elszavalt Psalmus Hungaricus című Dsida-vers nem a költő által megírt formában hangzott el.« – A cikk szerzője úgy véli, a hamisítás oka leginkább ez volt: »Jeruzsálem emlegetése ebben a feszült közel-keleti helyzetben nem szerencsés, különben is a zsidók és palesztinok ölik egymást, jobb ezt a kényes témát elkerülni.« Nekem más volt a véleményem:
közélet
Vereckei oldalam
Egyszer erre is rá kellett szánnom magam… A kronológiával majd’ egy hétig dolgoztam, pedig találtam használható összefoglalókat, de hiányosnak éreztem őket. A tényanyag persze így sem teljes, de azért talán eléggé átfogó képet ad az összeállítás nemcsak arról, mi és hogyan alakult ebben a nem mindennapi történetben, hanem arról is, hogy néhány dologról én mit gondolok. Hát… Vizitáljátok meg a honlapot – Vereckei-hágó – Honfoglalási emlékmű – vagy kedvcsinálónak itt egy részlet:
Ragtime, nem haragtime
Úgy adódott, hogy Miloš Forman mesterművét (Ragtime, 1981) hosszú-hosszú szünet után most ritka társaságban láttam újra. Akivel a két és fél órás filmet a visszajátszások és vitaszünetek miatt több mint 3 órán át néztem, érzelmileg hozzám nagyon-nagyon közel áll, de gondolkodásának, szemléletének egyes aspektusai egy ideje eléggé elfogadhatatlanok számomra. Éppen ezért az utóbbi időben kínosan kerüljük a (főleg a nagypolitikát és a kisebbségi kérdéseket érintő) vitákat. Ez az én döntésem, így igyekszem elkerülni, hogy nem túl sűrű találkozásaink óráit egyfelől terméketlen és óhatatlanul elmérgesedő szóváltásokra pazaroljuk, másfelől ezek miatt kapcsolatunkban feszültség keletkezzen. El is vagyunk remekül az élet egyéb témáival. Most azonban a film mégis kihozta belőlünk a két elszánt debattőrt.
A blöffkirály
A nagy veszteség után Amarillo Slimnek újra a semmiről indulva kellett megalapoznia vagyonát. Madagaszkári levelezőpartnere, Cecil M. Jeopardy tanácsára (akivel vérre menő levelezési sakkpartikat játszott) ismét jelentkezett a hadseregbe és Európába utazott, ahol professzionális csempészhálózatot épített ki és cirka egy éven keresztül üzletelt illegálisan szállított cigarettával, gázolajjal és a katolikus országokban betiltott későbbi Ginsberg-versekkel. Mikor … Olvass tovább
Kegyelemdöfés
A fontosabb kérdés nyilvánvalóan nem az, hogy lenyúlta-e Gyurcsány a sógora szakdolgozatát (valószínűleg igen), hanem hogy mit keres ez az erkölcsi értelemben már rég agonizáló nagyvad a politika dzsungelében. A magyar baloldal számára 2006 óta a legnagyobb tehertételt nyilvánvalóan éppen az jelenti, hogy az, aki eredetileg a baloldaliság megerősítésének az ambíciójával lépett fel, nem csupán ezen a téren volt kontraproduktív, hanem kormányzásával az ország problémáit is inkább elmélyítette, mintsem megoldotta volna, s miután mindebbe csúfosan belebukott (most az ellenzéknek az ebben játszott szerepére ne térjünk ki), azok után nem tűnt el a süllyesztőben, hanem eléggé a felszínen maradt ahhoz, hogy puszta jelenlétével diszkreditálja a politikai baloldalt. Így nagy részben nem csupán a példátlan 2010-es jobboldali győzelem írható a rovására, hanem az is, hogy a baloldali erők két év múltán sem képesek vonzó választási és potenciális kormányzati alternatívát képezni. Hogy Orbán ilyen zavartalanul és orcátlanul építheti autokrata rendszerét, ahhoz az erkölcsi felhatalmazást éppen Gyurcsány permanens jelenléte adja.
Haza a mélyben
Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.
Mondjon le Orbán is!
A virtuális megelőzöttség nagyszerű projektumán belül zseniális előrelátással készítettem el január 18-án két oldalt Lemondott Schmitt Pál címmel. Az államfői lemondás iránt megelőlegezett bizalmam április 2-án beigazolódott. A hírt örömmel fogadva azonnal jeleztem, hogy nekem bizony van Lemondott Orbán Viktor weblapom is. Az ezeken olvasható magyarázat szerint az oldal „nem titkoltan egy vágyott eseményt vetít előre … Olvass tovább
Megszólalt Schmitt négere
Óriási szenzáció! Megszólalt az ember, aki Schmitt Pál doktoriját készítette. A magát (természetesen) megnevezni nem kívánó sportújságíró saját bevallása szerint a mostani köztársasági elnök megbízásából 1992-ben rekordidő alatt készítette el a disszertációt. Schmitt megfelelően magas összeget ígért a munkáért, és a forrásmunkákat, így a bolgár sportkutató anyagát, maga bocsátotta rendelkezésére: „Elég, ha ezeket lefordítja és … Olvass tovább
Becsületbeli Schmitt Pál
Miután megfosztották doktori címétől, Schmitt Pál tv-interjúban jelentette be, hogy nem mond le államfői tisztségéről. Továbbra is úgy beszélt, mintha doktori dolgozata „alkotás” lenne, mintha írta és nem pedig mások szellemi terméket eltulajdonítva lopkodta volna össze 95 %-át. Ez az ember ragaszkodik hozzá, hogy egy ország röhögjön rajta. * Interjújában azt mondta, „Becsületbeli kérdésről van … Olvass tovább
Megfosztották Schmittet
Minden a saját művemnek számít, amit kézjegyemmel ellátok. Ben Vautier A jeles alkalomból – Megfosztották doktori címétől Schmitt Pált – kivételesen ünnepélyes körülmények között újra dedikálom Schmitt Pál könyvsikerét, a Mégsem Doktori Értekezést a Tudományok Házának Plágium-termében. Lemondott Schmitt Pál – plágium Schmitt Pál lemondott – plágum