A világháló kontextusában

Balla D. Károly. Kő és árnyék

Könyvemet épp abba a rezervátumba zárták, amelyből évtizedek óta szabadulni igyekszem. Egyetlen példánya sem kerül kereskedelmi forgalomba, s nem jut át a határon sem. Így nincs esélye megmérettetésre sem a magyar nyelvterület szélesebb olvasóközönsége előtt, sem szakmai körökben. Kötetem címadó versében a kő ráhull az árnyékára, de könyvemmel mintha fordítva történne: félő, hogy az ismeretlenség egyre sűrűbb árnya telepszik rá. Ki kell hát szabadítanom valahogy. Új projektumot indítok: publikálom és nyilvános disputára bocsájtom a kő és árnyék közül szabaduló verseket, arra is számítva, hogy a világháló kontextusában talán számomra is váratlan jelentésekkel bővülhetnek. Tekintsétek az akciót egyfajta virtuális író-olvasó találkozónak, alkalomnak arra, hogy szerző, írás, olvasó és kritikus találkozzon. Várlak hát titeket az akció helyszínén és (egyelőre) az első vers oldalán. Hozzászólási lehetőségek: kommentelhettek hagyományos módon (mint a blogokban), de megtehetitek ezt Facebook-bejelentkezéssel is közvetlenül a vers alatt. — A projektum részletes leírása, további tudnivalók: Kő és árnyék – itt pedig már várakozik az első vers: Mentségek közt.

A hontalanság metaforái

A hontalanság metaforáiÁllami támogatás híján megszűnőben van, vagy legalábbis a korábbi formájában 2013. január 1-től már már nem működik A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, régebbi és közismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia. Magával a Konferenciával kapcsolatban sok mindenről beszámolhatnék. Az alatt a cirka másfél évtized alatt, amikor munkájában valamilyen szinten részt vettem, számos kellemes élményben volt részem akkor is, ha a szervezet működésével szemben mindig is voltak kisebb-nagyobb fenntartásaim. Mint emlékezetes, annak idején a közvetlen pártirányítás alatt álló Magyarok Világszövetsége keretében jött létre Lőrincze Lajos elnökletével – több mint 40 évvel ezelőtt. Korlátai ellenére az első szervezetek egyike volt, amelyik a nyugati magyarság felé való, főleg propaganda célokat szolgáló nyitás után a 80-as évek végén a határon túli magyarok felé is tájékozódott. Így vehettem részt 1989-ben én is egyik emlékezetes tanácskozásukon. a cikk folytatódik >>

10 éve alakult a Liber-All

liberall

Aligha sorolható a hosszú életű kiadói műhelyek közé: 2002 legvégén alakult, 2003-ban két virtuális könyvet segített az internetre – aztán lassan elenyészett a digitális térben. A két virtuális könyv nagyszabású bemutatójának a dokumentumai ugyan  mindmáig elérhetők a Pánsíp Irodalmi Szalon archívumában, de a kiadó elfelejtődött, régi honlapjára évek óta senki rá nem kattintott. Hát most hasonnevű új tárhelyem örömére rekonstruáltam a Liber-All (jelentése: Mindenkönyve) kis portálját. Vizitáljátok meg (az oldal linkjei javarészt a régi Szalonba vezetnek): Virtuális könyvek kiadója – Liber-All.

Gutenberg-galaxis és Neumann-univerzum

mozgoÓceánon túli íróbarátomnak nincsen e-mailja. Írógépe ugyan van, levelet mégis kézzel ír. Látom, ahogy elhelyezkedik a kényelmes karosszékben, felkattintja asztali lámpáját, maga elé simítja a papírt, lecsavarja aranypennás töltőtolláról a kupakot, rója a sorokat, aztán hajtogat, borítékot címez, bélyeget ragaszt, zarándokol a postaládához. Ünnepélyes lassúságú hajó hozzá át a nagy vízen az üzenetét. a cikk folytatódik >>

Az eltévedés útján

TejmoziÓcsai Éva / Tiszatáj: Balla D. Károly: Tejmozi

A regényemről írt könyvkritika a nyomtatott Tiszatáj 2012. évi novemberi számában jelent meg, decemberben felkerült a folyóirat online felületére is, ennek elérhetősége akadozik, viszont ez a könyvtári .pdf-verzió stabil. Alább az értékelés teljes szövege:

Az eltévedés útján

Balla D. Károly: Tejmozi

Balla D. Károly harmadik regénye azokhoz a kortárs regényekhez kapcsolódik, amelyek a felnőtt fiúnak az apához fűződő feldolgozatlan viszonyát tematizálják. A Tejmozi című regény emellett az anya és a fiú kötődésének, elválásának a folyamatát és az elhunyt szülők emlékéhez való viszonyulást dolgozza fel. Egy olyan fiatal regényhős tudata és reflexiói kerülnek a kisregény középpontjába, aki az apáról és az anyáról kezd írni vallomásos regényeket, és akit az írás mint az önmeghatározás és az identitásteremtés eszköze segíti a keresésben és a magánya okaival való szembesülésben.

Azonban nemcsak a történet hőse ír regényt, hanem a narrátor is, akinek szerepeltetése a fikció határán egyensúlyozó eljárás: amellett, hogy a mindentudó elbeszélő szereplői tudatát láttatja, valamint hősét és annak apját egyes szám első személyben is beszélteti, saját írásának olvasója, elemzője és kommentátora is lesz. A regény alakjainak a megteremtése részben közvetve, a mindentudó narrátor elbeszélésén és a fiú visszaemlékezésein keresztül, részben pedig közvetlenül, az apa és a fiú beszéltetése révén történik. a cikk folytatódik >>

Vízumköteles irodalom

„A szakmai körök és a közönség egyik része leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését – és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része elveti az ilyen alkotói magatartást, örömszövegeket vár és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik.” a cikk folytatódik >>

Dave Brubeck 92

Ma lenne 92 esztendős. Egy nap híján meg is élte: tegnap költözött át az örök jazzmezőkre. Korszakos egyéniség volt. Nevéhez olyan örökbecsű kompozíciók kapcsolódnak, amelyek nem csupán a jazz kedvelőinek legszélesebb körében ismertek. Valószínűleg nehezen találnánk olyan rádióhallgatót, tévénőzőt, zenés helyeken megforduló embert, aki soha sem hallotta volna a Take Five dallamát – ha pedig hallotta, akkor soha nem felejtheti el, mert ez a ravasz lüktetés azonnal beette magát a bőre alá, és mindannyiszor bizsergésre készteti, ahányszor csak felhangzik. a cikk folytatódik >>

Saját Picasso

A napokban egy jeles művész volt az egyik beszélgetős műsor vendége a tévében. Külön készültünk rá, talán a személyes ismeretség okán is, illetve azért, mert szeretjük a munkáit, Éva a blogját is rendszeresen olvassa, én meg a művészete előtti mély főhajtás mellett a politikai kiállását is szimpatikusnak és fontosnak gondolom.  Ám a műsor nem sikerült valami jól.  Elég nyögvenyelősen indult, az általunk jó beszédűnek ismert művészből szinte harapófogóval kellett kihúzni a szavakat, nagyokat hallgatott, merengett, sóhajtott… Valószínűleg rossz formájában lehetett, mert amit mondott, azzal szemben is lehetne fenntartásokat támasztani. Nem biztos például, hogy okos dolog nagy nyilvánosság előtt kollégákat lesajnálni. Engem ennél is jobban zavart, amit a festészet és a művészet értelméről mondott. a cikk folytatódik >>

Posztmodern kísérlet

Szabó Katalin, Kultúra és Kritika: Balla D. Károly otthonosan mozog nemcsak a próza, hanem a líra területén is. Új regénye, a Tejmozi 2011-ben jelent meg a Magvető gondozásában. Az angolszász irodalmi hagyományokra épülő emlékezés azt mutatja be, hogy az egészségtelen lelki környezetben, kiüresedett világban felnőtt ember kísérlete önmaga megértésére megvalósítható-e, ha teret (és időt) változtat. A cselekmény annyiban ragadható meg, hogy a „főhős” nyelvészprofesszor megbabonázva áll egy ablak előtt, amiben önmagát látja, és emlékezik. A regény akciója lényegében ez az emlékezés, amelynek során végigtekint gyermekkorán, ifjúságán egészen addig, amíg érett emberként meg nem áll az északi kisvárosban a szobája ablaka előtt. Mivel a történések >>Egy posztmodern kísérlet az emlékezésre

Éjszakai kémények füstje

Virtuális felolvasóhelyem új irodalmi projektumot indít Éj – kémény – füst címmel. Ennek keretében két nagy költőnk két verssorát állítottam egymás mellé azzal a feltevéssel, hogy olyan pótlólagos feszültség keletkezik közöttük, amely az értelmezés, továbbgondolás, asszociálás új dimenzióit nyitja meg alkotótársaim számára és a lírai képekbe foglalt jelentések más és más kontextusokba kerülve egyfajta fogalmi hálót képezhetnek. Ha az éj – kémény – füst hármasság szavait valamiféle lírai háromszögelési pontoknak tekintjük, akkor ki-ki a saját alkotói módszerével új és újabb háromszögeket hozhat létre, s ezek egymással, illetve a kiinduló alakzatokkal érintkezve egyfajta irodalmi birtokfoglalás elemeivé válhatnak.  >>a felhívás szövege  [Az egyes művek ez alatt a link alatt sorakoznak: 5. projektum]