Az ember, aki ott se volt

Az operabéli borbély mindenütt ott van (Figaro itt, Figaro ott), a filmbéli viszont ott sem volt. Hogy pontosan hol volt, hol nem volt, azt még a népmesei frazeológia kedvéért sem árulhatom el, mert poéngyilkosság lenne, lelőném a Coen fivérek (ír, rendez, produkál) végső nagy csavarintását, amely annak ellenére okoz meglepetést, hogy a gyakorlott kriminéző eleve számít valami ilyesmire. Amivel itt a fordulat mégis túlmutat a „nahát!” meglepettségén, az abból fakad, hogy sikerül vele az igazságtétel kampós orrára jókora fricskát elhelyezni.

Be kell vallanom: nekem a gyengém a klasszikusan komótos fekete-fehér krimi. Ha a feszültség kínosan vontatott jelenetek során épül egyre bizsergetőbbé, az sokkal inkább kedvemre van, mint a piff-puff látványosság. Ha ráadásul a történet, a jellemek és a helyzetek megjelenítése még valódi művészi értékeket is megcéloz, akkor elolvadok a gyönyörűségtől.

Olvass tovább

Viktor és a narancsok

Afelől, ugye, senkinek sincs kétsége, hogy Örkény István zseni volt. Aki olvasta-látta a Macskajátékot vagy a Tótékat, az nemigen gondolhat mást. De az sem, aki az Egyperceseken nőtt fel: a klisék, közhelyek alá belesni, a világ fonákját meglátni, ellengondolkodni, marék morzsában az emberi természet egyetemességét megragadni, banalitásban magasfeszültségű költészetet felmutatni senkitől nem tanulhattunk meg jobban, mint őtőle, aki sajátos észjárásával nemcsak a saját korának a furcsaságait vette irodalmi nyilvántartásba, hanem az abszurditások örök életű homokszemcséit is katalogizálta: bármilyen mai fogaskereket lássunk is csikorogni vagy megakadni, biztosak lehetünk benne, hogy a működési zavar okát vizsgálva valamelyik egyperces kvarckristályra bukkanunk.

Olvass tovább

Volt egyszer egy Álkárpátráz

Így november 7-e táján minden évben eszembe jut az az összművészeti akció, amelyet az Alkarpatraz irodalmi csoport hajtott végre 2004-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából – nem kevés humorral, gúnnyal, alkotói ötlettel és nagyra törő művészi ambícióval. A bevezető esemény a NOSZF-hoz októberi és forradalmi jellege révén köthető performance volt, az ELMEPERKA (elmék perkálása?), amelyet talán joggal tart nyilván a művészettörténet ezen a néven: ELső MEgyar PERformansz KArpátalján. Ezt követte az Álkárpátráz folyóirat Leninekkel és forradalmakkal teljes tematikus száma, amelyet ez a hívószó csalogatott életre: NOSZFeratu. Inspirációt ehhez a Vass Tibor álmodta Spanyolnátha c. virtuális hálóterem adott.

Olvass tovább

Fabatkát hányok – kisinterjú

Gergely Tamás időről idő készít velem egy interjút. Alábbit a Káfé Főnix részére adtam írásban.

Falloszodra…

Rövid interjú Balla D. Károly
blog- meg Ungparty-gazdával

1. Közölted a blogodban, hogy újabban együttműködsz a Gépnaranccsal. Nincs ebben valami hiba? Úgy értem, az összetett szó által keltett képben?

A narancs nagyjából a Tanú c. film óta a magyar abszurditások bőlevű szimbólumává érett, miközben nemes nemzeti jellegét megőrizve mégis kicsi, savanyú és zöld maradt, különösen ha egy narancsuralmi éber párt ügyel arra, nehogy kellemes ligetbe boruljon a szigorú magyar puszta.

Olvass tovább

Pauer Gyula (1941-2012)

Szerencsém volt személyesen ismerni a magyar avantgárd egyik legnagyobb hatású kortárs művészét. Valamikor az 1990-es évek elején-derekán találkoztunk a Magyar Műhely-összejövetelek egyikén (a folyóirat akkoriban volt hazaköltözőben Párizsból, nagy élményem, hogy több napos rendezvényeiken 3-4 alkalommal is részt vehettem). Hosszú szünet után aztán 2008-ban újra kapcsolatba kerültem vele: egy akkori performanszát részletesen be akartam mutatni … Olvass tovább

Éjfél után első dünnyögő

Folyik a 100 ezer költő a változásért című felolvasóest-éjszaka-hajnal a PIMben (egyidejűleg a világ 80 országában zajló hasonlókkal). Dünnyögő orrhangomon elmondott versem révén én is részese lehetek a jeles eseménynek, éjfél után én vagyok az első felolvasó. A videoközvetítés erre a linkre kattintva követhető nyomon: egyenes adás.

Tsúszó és a teremőr

A közösségi portál legújabb mémje: Nemzetközi könyvhét a Facebookon: Szabályok: Fogd a hozzád legközelebb eső könyvet. Lapozz az 52. oldalra, és írd ki állapotodnak az 5. mondatot. A múzeum legizgalmasabb termét unott tekintettel felügyelő asszony olyan alaktalan volt, mint egy többszörösen összetett mondat, amelyből a töltelékszavak nagy száma miatt végképp kiveszett a jelentés. Innen: Tsúszó … Olvass tovább

Grafikai kísérletek

A képvers műfaja kölyök korom óta érdekel, a betűk, szavak és szövegek vizuális megjelenítése juttatott oda, hogy manuális rajzkészség tökéletes hiányában is próbálkozzam grafikákkal. Ezek néhányával értem el kisebb sikereket, három-négy alkalommal kiállításon, installációkon is szerepeltek (a csúcseredmény: az 1990-es évek elején 12 képversem szépen bekeretezett eredetijét maradéktalanul ellopták egy alkalmi ungvári galériából)  és elég sok megjelent lapokban, könyvekben.   Az alábbi vizuális munkákat (egyikük akár képversnek is nevezhető) évekkel ezelőtt készítettem. Hogy közlésre felajánljak közülük néhányat egy lapnak, amelyben húsz évvel ezelőtt (!) több hasonló (később kötetben is publikált) kísérletem megjelent, arra tavaly szántam rá magam. Most meg váratlanul eszembe jutott, hogy nem közöltek egyet sem… (Nagyobb méret: katt a képre!)

Olvass tovább

Halálkanyar

Nem kell megijedni, ez a film nem annyira véres, mint Oliver Stone eggyel korábbi opusza, a Született gyilkosok. Bár itt is került a színészek arcára-testére jó pár liter vörös folyadék és bár az utolsó jelenetre a halálos szerelmi négyszög minden szereplője vérbe fagy az arizonai sivatagban, azért ez mégis egy roppant szórakoztató és egyáltalán nem nyomasztó film, még ha vannak is benne brutális jelenetek. A műsorok általában thrillerként jegyzik, dermesztő zsigeri izgalmat azonban ritkán kelt, inkább valami vibráló intellektuális feszültséget hoz létre a képtelen, de igencsak szellemesen rendezett helyzetek egymásutánjával és az erős vizuális hatásokkal. Mindeközben, talán a fokozott abszurditások és a túlstilizáltság miatt, mintha folyton tudatnánk velünk, hogy ez csak egy film, csak egy véres, kegyetlen, de mégis mulatságos játék.  Nem azonosulunk egyik szereplővel sem, nem éljük át halálfélelmüket – végig kívülállóként, mozinézőként élvezhetjük a mesteri művet.

Olvass tovább

Webdizájn

Tudom, hogy rajongva szeretitek honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, rozsda és gyenge báránygané színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Ha nem másért, már csak azért is, mert az oldal címében az a szó is szerepel, hogy webdesign. (Az ihlet … Olvass tovább