Skype-interjú

Barzsó Tibor villámlátogatása. Voltaképp néhány könyvért jött, unokája hozta-vitte kocsival, röviden azért szót váltottunk erről-arról egy gyors kávé és vodka mellett. Ő még máshová is hivatalos volt, én pedig Ferenczfi János hívását vártam. Cirka egyórás interjút készített velem skype-on a Fúzió Rádió IRKA című műsora részére.  Valamikor februárban megy adásba. Sok minden szóba került fizikusi múltamtól a pirézségig és virtuális öngyilkosságomig. A vége felé kérte, hogy olvassak fel valamit az írásimból, ez elől kitértem, tudva, hogy pocsék előadó vagyok. Akkor küldjek el pár rövid prózát, ajánlotta, megoldják a hangosítást. Naná, hogy az Oresztész-soroztaból választottam néhányat.

Novellát írni, madarat fogni

Jól kezdődik az év: sikerült egy új novellát írnom. Ami önmagában íróember részéről nem olyan nagy kunszt, de nekem az elmúlt három évben  egyszer sem sikerült. 2007 nyarán afféle alkotói válság lépett fel nálam, hónapokig szinte semmi értékelhető nem került ki a kezem alól. Ez a “szinte semmi” persze relatív, mert havi naplómat a Mozgóba (2008 kivételével) és havi publicisztikámat az Új szóba (2009-ig) azért csak megírtam – az erős visszaesés leginkább a saját teljesítményemhez képest volt mérhető, meg abban, hogy a korábbi könnyed “örömírást”  egyfajta erőltetett menet váltotta fel. Mindez persze szorosan összefüggött a kedélyállapotommal. a cikk folytatódik >>

Sokadik ősz, Kihűlőben

A tiszteletpéldányt még nem kaptam meg,  de a neten már fent van a Forrás első idei számának az anyaga, közte az én két szonettem, közreadom hát itt is. Ez egyben az első idei publikációm (a tavalyiakat lásd).  Az időzítés persze nem a legjobb (a Forrásnál elég nagy az átfutási idő), de az őszi merengések talán mindenkor érvényesek, főleg angol típusú szonettekben:

Sokadik ősz

szobádban fény de árnyék nem vetül
kontúrtalan a rezge pillanat
s a füst csomóba gyűlik legfelül
a frissen festett mennyezet alatt

egy könyv a régi helyét megleli
de polcra nem talál a kerge múlt
csillár körül keringhet reggelig
röptére pók les mozdulatlanul

bent húr szakad s a bűnre kész morál
magát feszíti túl az ablakon
hol nincsen hit s a ráérős halál
ólálkodik mint tiltott alkalom

ily képeket rak össze bűvös őszöd
de nem hiszed már úgy mint legelőször

Kihűlőben

mit rejthet még az őszidő karátja
mit zárhat jégbe érkezőn a fagy
és hol feneklik meg a lékelt bárka
ha minden érzés szárazzá apad

ha csak homályt lát már dioptriája
hová vetül az egyre tompább fény
és mindezekről mit mond majd a fáma
ha bűnre vált az egykor fess erény

nem szépít semmit meg a tűnt idő
csak ronthat minden elmúlt ékességen
nagy hősi lépteken a gaz kinő
mi tegnap volt az mára réges-régen

az őszidő már napról napra zordabb
a múlt fakul és egyre hűl a holnap


több vers

Oresztész és a fiaskó

A fiaskó leszegett fővel baktatott a folyóparton. Sötétzöld kabátjában helyét lassan változtató tujabokornak tűnt, a töltésen túlról átkíváncsiskodó őzek legalábbis annak nézték, hasonlóan a fölötte köröző varjakhoz, amelyek csúfondáros károgásukkal kísérték dicstelen útját. Ám Oresztész éles szemét nem téveszthette meg, látta ő pontosan, egy leszegett fejű fiaskó közeledik hozzá, mégsem gondolt arra, hogy ki kellene térnie előle. Széles terpeszt vetett a fövenyen és megadóan tűrte, hogy a fiaskó áthaladjon rajta és távolodva alakja lassan belevesszen a világosságba.


több hasonló

Emlékszel Dolly Bellre?

Jelentős, kiemelkedően jó film Emir Kusturica Emlékszel Dolly Bellre? (Sjećaš li se Dolly Bell, 1981) c. alkotása: remek a sztori, árnyalt az ábrázolás, finoman rajzoltak az alakok, s bár akad benne nevetni való,  mégis több egy kelet-európai burleszknél, inkább elgondolkoztat, miközben érzelmi hatása is erős.  Mélyebbnek találtuk, s éppen ezért nekünk jobban tetszett nekünk,  mint a bosnyák Mester favorizált filmje, a Macska-jaj, amelyet nem tekintek sokkal többnek a fent említett kategóriába (burleszk) tartozó, ámbár fergeteges játéknál. Persze nincsen Kusturica zene nélkül, alább egy tamburás-éneklős-szomorkodós jelenet: a cikk folytatódik >>

Pacsirták cérnaszálon

Jirí Menzel Pacsirták cérnaszálon (Skřivánci na niti, 1990) c. filmje nem tartozik a cseh rendező legjobbjai közé, nem hat olyan elementáris erővel, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok, nem olyan „líraian mulatságos”, mint a Sörgyári capriccio, nem olyan bájos, mint Az én kis falum, de nagyon is nézhető film, még ha picit a már túlontúl ismert sémák mentén mutatja is be a korszak őrültségeit (Csehszlovákia, 1950-es évek). Nevetni, bosszankodni és szörnyülködni egyaránt lehet rajta, és ha olyan a néző hangulata, itt-ott akár  el is érzékenyülhet. A címe mindenesetre igazi telitalálat!

A szubjektív Univerzum

Még az ünnepek alatt történt, hogy kedves régi barátom, akivel számos lényeges dologban kialakult egyet-nem-értésünk miatt kapcsolatom az utóbbi években meglazult (szinte meg is szakadt), egy izgalmas írásra hívta fel a figyelmemet. Itt található: Kvantum-radar. Figyelmesen elolvastam (ezt jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ilyesmi), és a következőket tudtam írni róla válaszomban: tovább »

Három versem – BárkaOnline

A Bárka legutóbbi (nyomtatott) számában megjelent három versem most került fel a BárkaOnline oldalára, így most itt is közreadom. (Újabban megjelent verseim egyébként írói oldalamon érhetők el.) Én szeretem ezt a három opuszt, pláne együtt – bár egy hozzáértő néhány hibájukra már felhívta figyelmemet. Ha majd esetleg kötetbe kerülnének, előtte talán javítgatok  rajtuk. De meglehet, már csak rontani tudnék… a cikk folytatódik >>