Napló: 1998. május

<< az UngParty Manzárd anyagai | kamaszkori epizódoktól eltekintve 1996 végétől írok naplót, 2002-től vált blogolássá; a korábbi jegyzetek is ekkor kerültek ma már nehezen elérhető honlapomra. Ez itt most: újraközlés 20 év távlatából

Napló az internetes korszakom előtti évekből

1998. május

Ötéves a Pánsíp

pánsíp folyóirat

A Pánsíp első száma, 1993/április

Az első szám megszületésének pontos dátuma 1993. április 11. A Bátyúi Költészeti Napok keretében mutattam be első megjelent számunkat, mintegy 100 példányát szét is osztottam a résztvevők, zsűritagok, szervezők között. Az idén már ötéves a Pánsíp. Ebből az alkalomból nagyszabású szonettpályázatot hirdettem [erről a korábbi naplójegyzetekben sok szó esik], és ugyancsak ebből az alkalomból gazdag programú estet rendeztünk májusban a Magyar Írószövetség budapesti székházában.

Először is szonettpályázatunk eredményhirdetésére és a díjak átadására került sor. Erőpróbánk zsűrielnöke Somlyó György volt, az esten nagyon szépen beszélt költészetről, irodalomról. Megerősítette azt a meggyőződésemet, amely szerint egy szerény kisebbségi irodalmi lapnak is szabad ilyen széles látókörben elképzelt pályázatot hirdetnie. Átadtuk a díjakat, Lackfi János vitte el a pálmát, mögötte végzett Lászlóffy Aladár és Gyárfás Endre. És még volt vagy tíz különdíjunk is, nehezen megtalált szponzorainknak is köszönhetően. (Nekem egyetlen bánatom, hogy Kárpátaljáról nem kaptunk érdemleges pályaművet, még azoktól sem, akik hébe-hóba írnak szonettet. Még Erdélyből is több és a Vajdaságból is jobb anyag érkezett, mint pátriánkból, ahonnan indulva a résztvevők élvezhették volna a hazai pálya előnyeit.)

A díjak átadása és Somlyó zárszava után áttértünk a Pánsíp „ünneplésére”. Tartottam egy kis expozét, aztán 9 (!) jelen lévő szerzőnk kapott szót (illetve, aki nem akart szerepelni, azokról én mondtam néhány mondatot). Igyekeztem a fiatalokat helyezni előtérbe, valamennyien beszéltek is, írást is felolvastak. Mint ahogy tavalyi előadókörutunkon, itt is lemérhettem: még mindig tapasztalatlanok, nincs előadói rutinjuk. Ezért külön örülök annak, hogy írásaiknak nem csupán első publikálója lehettem, hanem közszereplésekhez is hozzájuttattam őket.

Egyszer a Pánsíp történetét is meg kellene írni… Részben egyfajta kényszer szülte, részben reális igény, részben saját mániám, szerkesztői ambícióm. A gondolata egy ilyesfajta lapnak már akkor megszületett, amikor még javában futott a Hatodik Síp. Természetesen elsődlegesen nekem is irodalmi lap csinálására volt igényem, de azt szinte kezdettől tapasztaltam, hogy a sok évtizedes lefojtás ellenére sem a szerzőknél nem halmozódott fel közölhető anyag (“üresek az asztalfiókok”-szindróma: minden cenzúra ellenére sem születtek publikálhatatlan művek), sem a pennájuk nem eredt meg a szabadság kitörésével (ellenkezőleg, többen elhallgattak), sem tehetséges új szerzők nem jelentkeztek kellő számban – sem pedig az olvasói igény nem csapott az egekbe. Ingyen példányt mindenki lelkesen elfogadott, de egy kenyér árát már kelletlenül adták oda érte. Az milyen, hogy 3 ezer lakosú vagy afeletti színmagyar falvakban 15-20 példánynál nem lehetett többet eladni? – Szóval: kell a Hatodik Síp mellé egy “családi” kulturális magazin: persze vers, próza legyen benne, de nyissunk az olvasmányosság felé, legyen gyerekrovat, rejtvény, hobbi, életmód… Ha csak rajtam áll, én az elhatározástól elég könnyen szoktam eljutni a megvalósításig, persze ha túl sok a hátráltató körülmény… De 1990 környékén már úgy látszott, efféle magazint könnyebb lesz létrehozni, mint a Hatodik Sípot. Politikai nyomás már nem igazán volt, retorzióktól sem kellett tartani, az áttörést elvégezte a Hatodik Síp irodalmi folyóirat, az Ivaskovics-Tárczy-féle Tárogató c. élclap és a Mankovits Tamás szerkesztette Kárpátalja közéleti lap, igazán nem nagy szám egy újabbat gründolni. Szerveztem, egyeztettem, kéziratokat kértem és kaptam… Már nyomdakész, betördelt állapotban volt a Pátria című kulturális családi magazin első száma. Le is ment a nyomdába – amely példátlan módon megtagadta a kinyomtatását. Illetve én így tudtam, mert nekem ezt mondta akkori barátom, akit megbíztam a nyomdáztatás feladatával – és aki ezt lelkesen (jó pénzért) el is vállalta. Lógó orral jelentette be, hogy (és jött valami indoklás is, persze, de azt elfedtem).  Hosszú évekkel később tudtam meg, hogy nem mondott igazat. A nyomda kinyomtatta volna, ha ezt a munkát egy kisvállalat igazgatójaként megrendeli. De nem tette. A dolgot saját berkeinken belül fúrták meg azok, akik a saját lapukkal/lapjaikkal szembeni konkurenciát látták a Pátriában. Mindez, ha jól emlékszem, 1991-ben történt. Nekem ezer más fontosabb teendőm volt (a Hatodik Síp mellett beindulni látszott az állami rendszertől független könyvkiadásunk is), szellemi ügyekkel, szerkesztéssel akartam foglalkozni, az ungvári nyomda vaskalaposaival való huzakodásba, úgy éreztem, nincs erőm belemenni. Annyiban maradt a dolog.

Aztán, amikor 1993 januárjában kiszálltam a Hatodik Sípból, újra elővettem ötletemet. Addigra – egy másik kisvállalat igazgatójának adminisztratív közreműködésével – már működött a Galéria Kiadó, ennek égisze alatt alakult meg a Pánsíp. Szereztünk lapengedélyt, verbuváltam szerkesztőséget, jöttek a kéziratok (párat a Pátria két éve pihenő kész anyagából is átmentettem), és 1993. április 11-én meg is tartottuk az első szám lapbemutatóját. A Pánsíp nem volt annyira családi, mint a Pátria lett volna, de nem lett annyira irodalmi sem, mint a Hatodik Síp. Aztán az évek során mégis átvedlett kulturális magazinból irodalmi folyóirattá – és egy idő után ugyanúgy nem volt elegendő nívós szépirodalmi anyag a megtöltéséhez, miközben példányszáma 5000-ről 500-ra csökkent…


Kivonat és kulcsszavak Google-kereséshez – első szám: A Pánsíp irodalmi folyóirat 1993-ban alakult, első száma április 11-én jelent meg, 1998-ban lett ötéves. Szonettpályázat, nagy szabású irodalmi est a Magyar Írószövetségben (Budapest). Balla D. Károly: Napló 1998. május. UngParty Manzárd. A Pánsíp története. Galéria Kiadó. Független lap- és könyvkiadás Kárpátalján

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.